Erdő

[Artemisia Potter]

Egy sűrű, sötét aránylag nagy erdő. Az emberek általában kerülik ezt a helyet...

[Artemisia Potter]

*Lassan közeledik a piszkos sátrak felé. Hajnalodik. Godric's Hollowban minden rendben van, már amennyire ez lehetséges ebben a helyzetben. Az enyhe szél lágyan símogatja Artemis arcát, fekete csukjájában pedig elég félelmetes látványt nyújt. Pálcája még mindig kezében van, hisz a biztonság egy olyan fogalom amit már sok-sok éve elfelejtettek az emberek. A sátorba lépve két szuszogó takaró kupacot pillantott meg. Draco és Harry még mindig alszanak... tipikus. Mindig is Artemis volt a legelővigyázatosabb közülük. Miután megszabadult a köpenytől végre kényelmesen kiterülhetett a saját ágyán. Öt percel később már hárman aludtak mély álmot a piszkos sátorban.*

[Artemisia Potter]

*A hideg szél ami átjárta a megbűvölt sátrat, felébresztette Artemist. A lány felállt és mikor látta, hogy unokatestvérei eltűntek, határozott, dühös léptekkel elindult a sátor bejárata felé és becipzározta azt.*
- Annyira elegem van! Ha elmennek akkor legalább azt a rohadt "ajtót" legyenek már képesek becsukni...
*Artemis megpillantotta az asztalon lévő levelet, majd elolvasta.*
~Kedvenc Drága Unokatesó! Harry és én elmentünk Godric's Hollowba, hogy meglátogassuk a rokonokat /meg, hogy egy jót ehessünk/ ezt Harry írta... a lényeg, hogy ne csinálj semmi hülyeséget és vigyázz magadra! Egy szóval ne hagyd el a sátrat! Harry
Igen, így is lehet fogalmazni, tudom, hogy úgyis elmész, de tényleg vigyázz! Alex, szerintem zárjuk be! Harry kussolj már! Bocs csak tudod azzal a hülye tollal "írunk" ami jegyzetel, de gondolom már rájöttél. Hisz zseni vagy! Na most már megyünk puszil:
Alex és Harry
Miért nem Harry és Alex? Azért, hogy legyen mit kérdezni, na induljunk!~
*Artemis szája mosolyra húzódott, és egy pillanat alatt eltűnt a harag amit a fiúk miatt érzett.
Miután elintézte a dolgait (evés, rendrakás) elindult Roxmortsba. Hiába, tényleg nem tud egy helyben ülni.*

[Elisha Prevett]

*Óvatos, hosszú léptek alatt reccsent meg pár földön lévő, letört gally. Elisha, miután körbenézett Roxmorts utcáin, egy csendes helyet keresett, ahová nem szűrődött be az utcai ricsaj, ahol szinte nem járt senki. Elege lett már a nyüzsgésből, és hogy annyian tolongnak odakint, hogy szinte már az sem tűnik fel senkinek, ha a nagy sietségben véletlenül fellöknek valakit. Talált is egy helyet, amely pont megfelelt jelenlegi elvárásainak, egy csendes helyet, ahol senki sem járt: az erdőt! A lány szerette az ilyen helyeket, habár egy kissé megtorpant, mikor már az erdő belseje felé teljes sötétség borult rá. Elisha felnézett, de a magasan fölé nyúló ágakon kívül semmit sem látott. Kereshette is a napfényt, de nem találta. Kicsit megborzongott, és mélyen a zsebébe nyúlva megtapogatta pálcáját, majd miután odébb egy reccsenés hallatszott, elő is húzta azt, és maga elé tartva lépett tovább a sötétségben. Miután másodszorra is majdnem felbukott két nagyobb ágban, már nem kockáztatott tovább, hogy esetleg harmadjára el is esik.*
- Lumos! *motyogta el a megfelelő varázsigét, mire pálcája végén egy kis lángocska 4 méter sugarú körben megvilágította a terepet. Elisha nyugodtabb szívvel ment tovább, de miután a távolból még egy valamivel hangosabb reccsenés is hallatszott, inkább menekülőre fogta a dolgot, és visszafordulván futni kezdett pálcája fényénél, vissza, amerről jött. Egy darabig azt hitte, eltévedt, mivel sehogy sem akart világosodni, de kis idő múltán, miután meghallotta az utca hangjait, és a sötétség is kezdett megszűnni, megnyugodott.*
- Nox! *mondta, és miután a fény elaludt a pálca végén, zsebre vágta, és az erdő szélén, ahova még talán nem láttak be az emberek, leült egy kivágott fatörzsre, hogy kipihenje magát a futás után.

[Artemisia Potter]

*Szomorúan vette észre, hogy rokonai még nincsenek itthon vagy ismét elmentek. Leült a sátrába. Gondolatai csak úgy cikáztak össze vissza a fejében.*
~Megtaláltam a testvéremet... mégsem halt meg. Most mit csináljak? Hisz ő már halálfaló. Nyilván a halálfalók rátaláltak vagy elvitték, és betanították, hogy szolgálja azt a szemétládát.~
*Artemis elnyúlt a földön és magához húzta párnáját.*
~Elérem, hogy meginogjon hűsége Voldemort iránt... ha ugyan ez még nem történt meg. Hisz megmentett és ha nem is mutatja, de érzem, hogy mennyire hiányzik neki egy család.~
*Kezdett sötétedni, így hát meggyújtott egy gyertyát.*
~Holnap visszamegyek és majd meglátjuk mi lesz...~

[Artemisia Potter]

*Miután felébredt, elvégezte a szokásos reggeli tevékenységeket. Kinn kellemes idő volt. Lágyan fújt a szél, a nap ragyogóan sütött, csak itt-ott gyülekeztek felhők. Egy kényelmes zöld ruhát választott, haját pedig összefogta egy zöld szalaggal. S

[Artemisia Potter]

*Miután felébredt, elvégezte a szokásos reggeli tevékenységeket. Kinn kellemes idő volt. Lágyan fújt a szél, a nap ragyogóan sütött, csak itt-ott gyülekeztek felhők. Egy kényelmes zöld ruhát választott, haját pedig összefogta egy zöld szalaggal. Főzött egy kis teát, aztán elfogyasztotta. Összepakolt a sátorban, majd elindult Roxmorts felé. Ekkor azonban hang ütötte meg a fülét.*
- Artemis, várj!
*A lány megfordult és Alexal találta magát szemben. Miután Artemis megbizonyosodott róla, hogy unokatestvérének minden testrésze helyén van faggatni kezdte.*
- Harry hol van?
- Godric's Hollowban maradt. Sok ott a munka, de mielőtt bármit is mondanál. Csak azért jöttem, hogy megnézzem, hogy vagy.
- Amint látod jól, csak zavar, hogy azt hiszitek kislány vagyok nekem is adhatnátok feladatot...
- Ez a másik ok amiért visszajöttem... lenne egy küldetésed. Be kell épülnöd a Roxfortba. Otthon azt találtuk ki, hogy lehetnél könyvtáros.
*Artemis örömében Alex nyakába ugrott.*
- Rendben. Mi lesz a feladatom?
- Csak jelentsd ha hallasz valami fontosat.
- Oké, persze.
- Most viszont mennem kell. Vigyázz magadara.
*Miután elbúcsúzott Artemistól, már köddé is vált. Artemis pedig immár boldogan tartott Roxmorts felé. *

[Artemisia Potter]

*Amint hazaért, átöltözött egy kényelmesebb ruhadarabba, és bedőlt az ágyába. Az álom perceken belül elnyomta. Az éjszakát teljesen átaludta. Reggel kilenckor pedig teljesen kipihenten ébredt. Ő maga sem tudta miért, de rendkívül jó kedvűen kezdte ezt a napot. Mikor kilépett a sátorból majdnem hasra esett egy hatalmas bőröndben. Kinyitotta és megtalálta benne a Roxfortos levelet, amiben az áll, hogy megkapta az állást. Rengeteg szép ruha, szalag és cipő is volt a bőröndbe rejtve. Tizenegy óra után pár percel elindult a Roxfort felé. Hamar vissza is fordult ugyanis otthagyta a seprűjét. Fél tizenkettő volt mire tényleg elindulhatott.*