|
|
Post by Draco Potter on Jul 9, 2008 9:53:21 GMT 1
|
|
|
|
Post by Draco Potter on Jul 9, 2008 10:16:24 GMT 1
*Amikor megállt a pult előtt, az öreg portás köszönt neki, de nem mert a szemébe nézni.*
- Jó napot uram... segíthetek valamiben? - az öreg még mindig kerülte a smaragdzöld tekintetet.
- Jó napot, egy lehetőleg csendes szobát kérek - Draco szája ördögi mosolyra húzódott. Jót tesz az egójának, ha félnek tőle.
- Akkor a tizenhármas azt hiszem megfelelő lesz.
*Miután elintézték az adminisztrációt Draco felment megnézni az új lakhelyét. A szoba tényleg messze volt mindentől, és még kellemes is volt. Ritka az ilyen. Amióta befejezte az iskolát csak hotelekben élt, hisz nincs otthona. A tizenhármas szoba uralkodó színei a zöld és az ezüst voltak. Az ágyon minden zöld volt, a függöny is zöld volt ezüst szegéllyel. A falon is zöld tapéta volt szintén ezüst szegéllyel. Mardekár mánia. Draco nem járt Roxfortba, de attól még mindent tudott a híres iskoláról. Lerúgta cipőjét, hosszú fekete kabátját felakasztotta a fogasra és bele vetette magát az ágyba.
Délután három óra. Észak felől viharfelhők közelednek. Draco az ágyon ül és bámulja az eget. Pár perc múlva felpattant, majd felöltözött és elindult, hogy megkezdje a munkát.*
|
|
|
|
Post by Draco Potter on Jul 28, 2008 9:12:34 GMT 1
~Mi a franc ütött belém?!~*A szőke férfi hatalmasat rúgott az ágy mellett helyet foglaló éjjeliszekrénybe, ami ennek következtében elvesztette az egyik lábát, s így a szerencsétlenül járt szekrény összeesett.*~Nyilvánvalóan megbolondultam~*Draco leül a gardrób melletti fotelbe, és arcát a tenyerébe temeti.*~Megmenekítettem egy lázadó libát, Dolohovék elől. Fantasztikus. Legközelebb már én is beállok közéjük. Még jó, hogy alapos munkát végeztem azon a két szerencsétlenen.~*Draco tekintetét most az ágyon fekvő vörös lányra emeli. A lány azóta eszméletlen, amióta "rátalált" a Rengetegben.*~Merlinre, ez megmozdult! Felfog ébredni...~
|
|
|
|
Post by Artemisia Potter on Jul 17, 2009 21:41:27 GMT 1
*Lassan jobbra fordította fejét, és éles fény vakította el. Kezdett a világ tisztulni körülötte, végül tekintete megállapodott az ágy mellett álló szőke férfin. Hirtelen felült és nyúlt volna a pálcájáért... de nem találta a zsebében, ekkor felpattant az ágyról, és az ajtó felé indult, mikor hasra esett az ajtó előtt. A lábai ugyanis nem engedelmeskedtek.*
|
|
|
|
Post by Draco Potter on Jul 17, 2009 22:16:50 GMT 1
- Locomotor mortis!
*A lány a földön feküdt. Megfordult, és farkasszemet néztek egymással. Draco meglepődött mennyire megegyeznek arcvonásaik... és a szemük színe is... természetellenesen hasonlítottak egymásra.*
- Mit akarsz tőlem? Azonnal engedj el! *A lány szemei szinte szikrákat szórtak dühében. Draconak fogalma sem volt mit feleljen, hiszen még ő maga sem tudta miért mentette meg a lányt.*
- Inkább meg kellene köszönnöd, hogy megmentettem a nyomorult kis életedet, nem gondolod? *Gonosz vigyor ült ki a szőke arcára.*
- Én nem köszönök semmit egy mocskos halálfalónak, már bocsáss meg. Mondd meg mit akarsz vagy engedj el!*Artemisiában kezdett felmenni a pumpa, de ugyanakkor tartott is a férfitől, hiszen az ő kezében van.*
~Ezzel nem fogok elérni semmit. Makacs a csaj. Más módszerrel kell puhítani. Álljunk csak meg... miért... mindegy is. Ki akarom deríteni ki ő.~
|
|
|
|
Post by Draco Potter on Jul 21, 2009 10:47:16 GMT 1
- Tudod a halálfalók, főleg az olyan magányos farkas típusúak mint én, általában igen sivár életűek... ~Ez így jó lesz...~... szóval, elég nehéz így kimondani, de azért néha szükségünk van társaságra. A halálfalók többsége erre nem alkalmas, ezért arra gondoltam mikor megláttalak, hogy miért is ne. Ne érts félre semmi olyat nem kell csinálnod amit nem akarsz.*Egy mosoly suhant át az arcán, ami gyorsan el is tűnt.*
- Rendben beszélgetek veled, de utána elengedsz, rendben?
- Rendben.
*Miután letették a megszeghetetlen esküt, Artemis leült az ablak alatt lévő fotelbe, Draco pedig az ágyra. Majd csend telepedett a szobára.*
- Kezdjük talán a bemutatkozással. Én Draco Potter vagyok. Kegyedet hogy hívják? *A férfi mosolygott.*
*Artemis ereiben megf*gyott a vér.*~Draco Potter? Az nem lehet, hogy ő... de hisz halott. Lehetséges lenne? A hasonlóság is ezt bizonyítja... nem fedhetem fel magam. Játszanom kell tovább.~
- Artemisia... Granger, de csak Artemis ha kérhetem. Potter? A híres Harry Potter rokona vagy talán?
- Igen, sajnálatos módon. Még gyermekkoromban eldobtak vagy elhagytak. Bánom is én, örülök, hogy az lettem aki vagyok.*Igen nehéz volt ezt kimondania, hisz gyerekkorában szinte minden este álomba sírta magát. Egész életében egy szerető családról álmodozott, de senkinek sem árulhatta el szíve legmélyének titkát.*
- Na de rólam ennyi most elég is volt. Magácska hány éves?
- Tizenkilenc. Húsz leszek november másodikán. Roxfortba jártam, mardekáros voltam nem tudom miért. Ezzel pár kérdést letudtunk.
*Draco meglepődött. Valami lejátszódott a lányban pár perc alatt, talán egyfajta gyors mérlegelés. Persze magán is meglepődött. Ebből az egész bolondságból nagy bajai lehetnek, elvégre ez a lány lázadó, bármikor kijátszhatja... de végülis ez fordítva is igaz. Lehet, hogy ez az ügy még a hasznára is válik. Sőt mondjuk úgy, hogy ezzel kezdte a Roxmortsi küldetését...*
- Látom nem igazán szeretsz társalogni...
*Draco felállt és elindult a lány felé. A lány szintén felállt a székből, és ijedten meredt a közeledő alakra.*
|
|
|
|
Post by Prof. Charles Eppes on Jul 22, 2009 12:11:21 GMT 1
*Amíg a Roxforti jelentkezését le nem adja, illetve agím el nem fogadják azt, nem volt más hátra a hotelben kellett megszállnia. Belépett hát az ajtón és a pulthoz lépett, majd csengetett.
- Jó napot! Szükségem lesz egy szobára pár napig. -szólt mosolyogva. A portás mogorván elérakott pár papírt.
- Itt írja alá. Itt is! Ide szignó elég! -nagy szemekkel pislogva írta alá a papírokat, ahova a mogorva úr mutatott. Ekkor a mogorva ember megfordult, egy kulcsot akasztott le és a kevébe nyomta.
- 102-es! -dünnyögte.
- Köszönöm! -válaszolt derülten. Kicsit körbenézett.*
*A hotel kávézójában nem ültek sokan, épp csak pár ember. Mivel a többi bőröndje még nem érkezett meg Roxmortsba, csak egy batyuja volt. Egy fiatalabb férfi már rögtön ugrott is érte.
- Köszönöm, azt hiszem ezzel nem kell fáradnod. -mondta frissen ragasztott mosollyal.*
*Leült egy asztalhoz és kényelembe helyezte magát.
- Egy kávét kérnék! 2 cukorral, tej nélkül. -mondta a pincérnek kedves hangon. Pár percen belül ki is libbent a pincér a kávéjával. Miközben kortyolgatta a feketelevest, egy fiatal, tőle talán valamivel magasabb férfi lépett be. Halálfaló lehetett. Különösebben nem is keltette fel az érdeklődését, csak azért nézte meg, mert senki más nem volt az elmúlt fél órában, aki újonnan lépett volna be.*
*~ Ideje indulni. ~gondolta. Színpadiasan felállt, felkapta a motyóját és már indult is a szobájába. A folyosón egy látszólag siető hölgybe botlott és véletlenül neki is ment egy csöppet.*
*- Ne haragudjon, én...Bo-bocsánat, kissé elbambultam! -mondta kissé álmatag hangon.*
|
|
|
|
Post by Artemisia Potter on Jul 22, 2009 13:15:05 GMT 1
*A szőke megállt előtte és végigsimított a haján.*
- Gyönyörű vagy.
*Ennyi kellett Artemisnek kilépett a férfi elől és futott egészen a folyósóig ahol majdnem felborított egy másik férfit.*
- Semmi baj, az én hibám...
*Kicsit igazított a haján, majd normálisabb tempóban elindult kifelé, de még utoljára hátrapillantott és intézett egy kedves mosolyt az idegenhez.*
- Tudja mindig rohanok...
*Kilépett az utcára, az őszi szellő belekapott a hajába, és lassan elindult az erdő felé.*
|
|
|
|
Post by Draco Potter on Jul 22, 2009 15:44:40 GMT 1
*Az éjszakát teljesen átaludta. Ez nála igen ritka, mert általában rémálmok és rémes emlékképek kísértik éjjelenként. Nyolc óra után pár percel ébredt. Letusolt, felöltözött (szokása szerint fekete ing és nadrág) és elindult reggelizni.*
|
|
|
|
Post by Prof. Charles Eppes on Jul 22, 2009 16:11:02 GMT 1
*Mélyen belenézett a csillogó szempárba. A nő pillantása olyan átható volt, olyan tiszta. Mint ha a nő egy másodperc alatt mindent megtudott volna róla, mint ha belépett volna a gondolataiba és olvasott a fejében. Ez a pillantás egy csapásra kitörölte a fejéből a gondokat, minden baját elfelejtette.*
*A döbbent tekintetével végig követte, amíg ki nem lépett az ajtón. Vörös haja frissen fénylett a halk, derengő gyertyafényben. Talán érezte a pillantását, ezért fordult vissza még egyszer. Hangja édesen csilingelt, mosolya bűbájos volt.*
*Bár az ismeretlen hölgy kilépett az ajtón, ő még megbűvölten állt egy helyben. Megrázta a fejét, amitől kicsit magához tért. Ismét elindult a szobája felé. Lassan kinyitotta az ajtót és végre belépett. A csomagját az ágyra fektette. Zakóját levette és a fogasra akasztotta. A gondolatai a fellegekben jártak. Gépiesen leült az ágyra és kibámult az ablakon. Egyszerre minden gondolata visszatért a fejébe. Ez most fontos volt, észnél kellett lennie.*
*Egyéb ötlet híján lement a kantinba és megvacsorázott. A falatok csak nehezen csúsztak le a torkán. Étvágya nem volt, de a vacsorát sosem hagyta ki, így ezt ma sem hagyhatta el. Vörösbort kortyolgatva a közelmúlt eseményeit játszotta le a fejében újra és újra. Szobája ugyan úgy várta, mint mikor elhagyta azt. Sokáig olvasott még, mert nem tudott elaludni. Az ablakon át az eget bámulta. Lefeküdt az ágyára, de még így is sokáig fennmaradt. Talán egy óra lehetett, mire elaludt.*
*Korán ébredt, de rögtön nem kelt fel, egy órát még forgolódott az ágyban. Így is fáradt volt, mielőtt elaludt, de egy ilyen álmatlan éjjel után...*
*Szokásos reggeli teendői után a reggeli következett. Természetesen talált üres asztal, még nyolc óra sem volt.*
|
|
|
|
Post by Draco Potter on Jul 23, 2009 13:24:21 GMT 1
*A reggeli után, felment a szobájába. Rossz érzése támadt. Lassan előhúzta pálcáját a zsebéből, és óvatosan kinyitotta az ajtót. Egy csuklyás alak állt az ablak előtt.*
- Runcorn, micsoda kellemetlen meglepetés. Mi dolgod van itt?
*Az alak megfordult, és szája gúnyos mosolyra húzódott.*
- Hidd el Potter én sem örülök... főleg az utóbbi időben történtek fényében.
*Lassú léptekkel elindult a fotel felé, majd kényelmesen elhelyezkedett benne.*
- Csak nyugodtan...
- De nem azért jöttem, hogy veled vitatkozzam, egészen más miatt. A Nagyúr feladatot szánt neked.
- És miért nem mondja el személyesen. Te is tudod, hogy kivételes figyelemmel tüntet ki...
- Nem tudom, de nem is érdekel. El kell menned a Borgin & Burkesbe.
- Miért?
- Nem tudom, de én megyek, elvégeztem a feladatom. Viszlát Potter.
*Ezzel a sötét alak eltűnt.*
|
|
|
|
Post by Artemisia Potter on Jul 24, 2009 11:06:17 GMT 1
*Mire a hotel elé ért, már majdhogynem szakadt sz eső. Benn félhomály volt, a gyertyák fénye itt-ott derengett a falakon. Áthaladt a folyósón, és belépett az aulába. Ott talált egy szimpatikus kanapét, amiben kényelmesen elhelyezkedett.*
~Most már csal várni kell... te jó ég, de meddig...~
|
|
|
|
Post by Prof. Charles Eppes on Jul 26, 2009 20:25:32 GMT 1
*Lehozta a bőröndjét a szobából. Már mindent összepakolt. Szerencsére tárt karokkal fogadták az iskolában. Ez remek, ennél szebb, már nem is lehetne...*
*Nem sietett, komótosan jött le a lépcsőn. Mindvégig gondolkozott. Ugyan azok a kérdések keringtek a fejében. Vajon ki volt az a titokzatos hölgy, akinek a mosolya olyannyira megragadt a gondolataiban? Miért rohant el olyan gyorsan? Ezernyi kérdés és a válasz sehol. Talán így kellett, hogy történjen, talány egy szép napon majd megtudja. Odakinn zuhogott az eső. Kofferjét a feje fölé tartotta, majd beszállt a fiákerbe, mely már csak rá várt. Lassú tempóban indult el a kocsi, melyen már fenn is volt a többi cucca. Immár készen állt, hogy beköltözzön a kastélyba.*
|
|
|
|
Post by Draco Potter on Jul 26, 2009 21:42:58 GMT 1
*Teljes nyugalommal sétált le a lépcsőn, majd mikor leért az aulába megpillantott egy vörös hajú lányt az egyik kanapén. Azonnal felismerte őt.*
~Artemis~
*Elővett zsebéből egy papírdarabot, és ráfirkantott néhány mondatot, ezt egy pálcaintéssel a lány zsebébe csúsztatta, majd hopponált a hotelből, Zsebpiszok közbe, pontosabban a Borgin & Burkesbe.
|
|
|
|
Post by Artemisia Potter on Jul 26, 2009 21:53:23 GMT 1
*Artemis már lassan másfél órája üldögélt a Rémálom hotel aulájában. Kinézett az ablakon, és szomorúan vette tudomásul, hogy az eső már nem esik. Igazán csak akkor érezte jól magát ha esett az eső, minél jobban, annál jobb. Már majdnem lement a nap. Elkeserítette a gondolat, hogy nem találkozott testvérével. Baja nem eshetett... nem úgy néz ki mint akit félteni kellene. Most tudatosult csak benne, hogy Draco mennyire hasonlít apjukra. Abbahagyta az elmélkedést és inkább elindult haza. Mikor felállt, kiesett valami a zsebéből. Lehajolt majd, felvette és széthajtotta a papírt.*
~Egy ideig nem leszek elérhető, ne keress. majd én felkereslek. Draco.~
*Pár percig csak nézte a papírt. Halvány mosollyal arcán távozott az épületből.*
|
|
|
|
Post by Draco Potter on Aug 21, 2009 22:37:37 GMT 1
*Fáradtan roskadt össze a zöld színű fotelben. Az elmúlt pár napban annyi munkája volt, hogy aludni sem volt ideje. A sok munkával kapcsolatban igazából semmi kifogása sincs, mert legalább nem az értelmetlen és teljesen elcseszett életén töri a fejét, hanem valamivel lefoglalja magát. Egy valami azonban feletépp aggasztó ebben az egész halálfalósdi dologban. Mégpedig az, hogy a halálfalónak a Nagyúr előtt kuss a neve. Nem lehet kérdezni semmit, mindent csak teljesíteni kell, de az értelmét nem tudhatják. A Nagyúr mindent elintéz. Draco azonban szereti tudni, hogy mit miért csinál. Minél több időt tölt, itt angol honban a Nagyúr szolgálatában, annál inkább elvágyódik innen.*
~Annyi időt megspórolhattam volna, ha az a bolond Tepes nem hív feleslegesen Godric's Hollowba. Gyorsan menjek a harcba, mindenkinek ott a helye meg blablabla. Aztán mikor ott vagyok azzal fogad, hogy azonnal menjek vissza a dolgomra. Azt a riadt képet amit az vágott.
|
|
|
|
Post by Draco Potter on Aug 21, 2009 22:40:55 GMT 1
*Fáradtan roskadt össze a zöld színű fotelben. Az elmúlt pár napban annyi munkája volt, hogy aludni sem volt ideje. A sok munkával kapcsolatban igazából semmi kifogása sincs, mert legalább nem az értelmetlen és teljesen elcseszett életén töri a fejét, hanem valamivel lefoglalja magát. Egy valami azonban feletépp aggasztó ebben az egész halálfalósdi dologban. Mégpedig az, hogy a halálfalónak a Nagyúr előtt kuss a neve. Nem lehet kérdezni semmit, mindent csak teljesíteni kell, de az értelmét semminek sem tudhatják. A Nagyúr mindent elintéz. Draco azonban szereti tudni, hogy mit miért csinál. Minél több időt tölt itt, angol honban a Nagyúr szolgálatában, annál inkább elvágyódik innen.*
~Annyi időt megspórolhattam volna, ha az a bolond Tepes nem hív feleslegesen Godric's Hollowba. Gyorsan menjek a harcba, mindenkinek ott a helye meg blablabla. Aztán mikor ott vagyok azzal fogad, hogy azonnal menjek vissza a dolgomra. Azt a riadt képet amit az vágott. A Nagyúr biztos látogatást tett nála. A pökhendi disznó meg is érdemli. Túlságosan jómódúan él, akkora már mint egy kisebb troll...~
*Mielőtt elnyomta az álom még látta magaelőtt Tepest és családját, egy troll család képében.*
|
|
|
|
Post by Draco Potter on Jun 29, 2010 21:44:11 GMT 1
*A hazafelé vezető úton nem láttak senkit, probléma nélkül elérték a hotelt. Artemis remegett, habár kellemes volt a levegő, így hát Draco átadta neki a dzsekijét. Még a szobába érve sem szólalt meg egyikük sem. Draco megágyazott magának a kanapén, majd leült szemben vendégével.*
~ Vajon ki lehetett az az ember, ennyire fontos volt neki? Nagyon rosszul néz ki. Jaj ugyan, mégis miért sajnálkozom? Eddig se tettem, miért pont most játszom a szentet? Még a végén teljesen elpuhulok... ~
- Ott akarsz egész este álldogálni? Neked hagytam az ágyat.
*Artemis mintha álomból ébredt volna, csodálkozva nézett Dracora.*
- Mégis miért vagy ilyen kedves? Eddig nem ilyennek ismertem a halálfalókat.
*Draco mintha nem hallotta volna a kérdést, tovább folytatta.*
- Artemis ismerted azt az embert?
- Nem.
*Artemis leült az ágy szélére a férfi mellé. Draco nem igazán akart tovább kérdezősködni, de nagyon érdekelte mi történt a lánnyal ami ennyire sokkolta.*
- Draco, te a testvérem vagy.
*Öt perces csend következett be.*
- Te is Potter vagy? Ugyan mióta tudod?
- Artemisia Potter a valódi nevem... azóta mióta bemutatkoztál, bocsáss meg, de nem tudtam, hogy mondja el. Olyan rideg voltál és annyira megvetően beszéltél a családodról...
*Draco felállt és járkálni kezdett*
- Még csodálkozol?! Engem eldobtak, mivel voltam én rosszabb mint te?
- Ez nem igaz, megtámadtak minket a halálfaló barátaid, és téged elraboltak, anyát pedig megölték! *Artemis szemei ismét megteltek könnyel*
-És most már apát is...
*Draco megfordult és elindult az ajtó felé.*
- Majd jövök.
*És becsapta maga mögött az ajtót.*
|
|
