|
1. óra
Jul 21, 2009 10:54:16 GMT 1
Post by Prof. Charles Eppes on Jul 21, 2009 10:54:16 GMT 1
*Az első órára a 6. évfolyamot várta. Az óra kezdete előtt 5 perccel belépett a terembe. Kék ingjének gallérja alá nem kötött nyakkendőt. Nem talárban érkezett, ahogy illendő lett volna. Öltönyt, farmert és tornacipőt viselt. Nem először járt a csillagásztoronyban. Egy kicsit nosztalgiázott, visszagondolt diákéveire, mikor még oly buzgón próbálta megszerezni a több mint elegendő tudást Hollóhátasként. Az első nap, mikor a csónakokon szelték át a tavat. Mikor először lépett e vaskos falak közé. Egy új helyen mindig félelmetes egy kicsit az első nap. Bár már nem új helyként köszön vissza ez a terem, mint tanár, újonnan érkezett. Nincs benne félelem, inkább egy kis buzgóság, felfedeznivaló dolgok sora lapul e régi iskolában.* *A mai órán kerül sor arra, hogy kiderüljön, a diákok közül ki az, aki dolgozni fog az év során és ki az, aki puskákat gyártva egy-egy dolgozatra, csak elteng-leng és próbálja túlélni az óráit. Mivel a jegyzeteit a szobájában hagyta, kénytelen oda visszatérni.* *Mire újra a terembe ért, a tanítványok már a padjaikban ültek. Erre nem számított. Meglepődött arcot vágva, tágra nyílt szemekkel bámult pár másodpercig, majd így szólt: - Ó! Nocsak, már helyet is foglaltak…nos, had mutatkozzam be! A nevem Charlie Eppes Professzor. -majd kacifántos betűivel felvéste nevét a táblára. Mikor végzett, folytatta- Én leszek az új csillagászat és asztrológia tanáruk. Mivel ez az első alkalom, hogy tanítok, kérem, legyenek kíméletesek, hisz az első alkalom mindig emlékezetes, néha meg fáj is. -nevetett- Bár én erről nem sokat tudok. –mondta, majd elmélyülten elhallgatott. Pár másodperces szünetében összeszedve gondolatait a tanári asztal elé sétált és nekitámaszkodott, majd a szokott módon, a mellkasán összekulcsolta a kezeit.- Nyilván ez a torony már nem ismeretlen önöknek. Számtalan dolgot tanultak az elmúlt években a csillagokról, csillagképekről. Ezeket már nem szándékozom számon kérni. Bár sosem lehet eleget tudni, azt mondani, hogy már minden tudunk az adott témakörről. Mindig maradnak titkok, fel nem fedezett, apró, de fontos részletek. Abban viszont biztos vagyok, hogy kollégám sikerrel leadta a tananyagot. -mosolygott a második padban ülő lányra.- Nos, ha még jól emlékszem, az óra nagy részében a tanárnak kell beszélnie. Azt hiszem ennek az elvárásnak már bőven meg is feleltem. Mivel az első találkozás mindig meghatározó, természetesen tanult kollégáimhoz hasonlóan én sem szándékozom ezt tanítással, sokkal inkább tanulással tölteni. Megpróbálom megtanulni az önök neveit, kedvenc tevékenységeiket, milyen viszonyban állnak a tanulással. Hogy pontosan megértsék, mire is kérem önöket, én is mondok pár gondolatot magamról, aztán önök következnek. -ismét elmosolyodott.* *Mint már azt egyszer hallották, Eppes professzor vagyok. Ez ugyan a táblán is fenn van, -a táblára mutatott- de abban nem vagyok 100%-ig biztos, hogy el is tudják olvasni. –vigyorgott- Legtöbb időmet könyvek társaságában, vagy épp az eget tanulmányozva töltöm. Bár a zenét is szeretem, ha épp ahhoz van kedvem, csak bekapcsolom a rádiót, vagy felteszek egy lemezt. Jómagam is ezekben a padokban tanultam ismereteim alapját. Azt hiszem, nem okozok nagy meglepetést azzal, ha azt mondom, a Hollóhátba osztott egykor a süveg. De senkit sem diszkriminálok, hisz egy tanárnak mindig pártatlannak kell lennie, ha a diákjairól van szó. De elég belőlem, önök következnek!*
|
|
|
1. óra
Jul 23, 2009 9:11:50 GMT 1
Post by Elisha Prevett on Jul 23, 2009 9:11:50 GMT 1
*Elisha lassan, komótosan haladt felfelé a hosszú csigalépcsõn.* ~ A francba. Lassabban, lassabban...~ *Szinte egy vénséges öregasszonyhoz lehetett hasonlítani, ahogyan ott totyog csigatempóban. Akárhogyan igyekezett, annál lassabban lehetetlen volt menni.* ~Az lenne a legjobb, ha megállnék.~ *De nem tette, mert a lába csak vitte elõre, és akarata ellenére egyre jobban gyorsított.* *Elisha elõszeretettel tervezte úgy napjait, hogy minden óráról legalább tíz, tizenöt percet késsen. Mindig szívesebben látogatta a jól megszokott, cseppet sem szeretett, unalmas tanórákat abban a tudatban, hogy kevesebbet szenved ott, mint más. Ezesetben -épp az Asztrológia órára tartott- nem sikerült annyi idõt lecsippentenie a tanítás elejébõl. Csupán három perccel késõbb érkezett.* *A vén faajtó kitárult, a lány pedig könnyedén átsuhant rajta. A lehetõ legnyagyobb észrevétlenségben szerette volna tenni ezt, de nem volt mitõl tartania. A tanár még nem volt bent. Ez jó hírnek bizonyult, mivel új tanár volt még, jobbnak tûnt elõbb megbújni elõle, minthogy legelõszõr kihúzza a gyufát. Ma talán megismeri annyira, hogy kikövetkeztesse, miként reagál a késésre.* *Egy hátsó üres padban telepedett le. Azonnal elõszedte megkínzott, rongyos könyvét, fellapozta, majd egy tetszõleges, firkáktól mentes oldalon (ilyen nem sok volt) dekorálni kezdte.* *A tanár megérkezett a szobájából, Elisha felpillantott rá. Elsõ ránézésre szimpatikusabb látványt nyujtott, mint az elõzõ Asztrológia és Csillagászat tanár. Ezzel a megállapítással folytatta a könyvre borulós-rajzolós témát, miközben félfüllel hallgatta Eppes Prof. szavait. Közben fel-fel nézett egy Mardekáros fiúra, akirõl épp pofás karikatúrát készített. Szórakoztatta, ahogy a bamba fiú mit sem sejtve mered maga elé. Elisha magában jókat nevetett rajta.* *A táblára pillantott, és az óra többi részében az azon olvasható írást próbálta meg kiolvasni.* ~Mi ez, Da Vinci kód?~ *Habár hallotta, és meg is jegyezte a professzor nevét, és tudta is, hogy az írás azt takarja, jó kis idõtöltésnek bizonyult fejtegetni a különbözõ betûkhöz hasonlatos valamiket.* - Talált. *mormogta alig hallhatóan. Az õt körülvevõ négyzetméteren kívül nem is hallhatták.* Tényleg lehetetlen kiolvasni.*Azon, hogy mindezt a prof. be is vallja -még ha más szavakkal is-, a tanárhoz hasonlóan el kellett eresztenie egy vigyort.* *Néhány diák bemutatkozása után rá került a sor. Kicsit kihúzta magát, felöltötte "nem érdekel semmi sem" pókerarcát, majd nekiveselkedett a bemutatkozásnak.* - A nevem Elisha Prevett, Londonban születtem, szüleim halálfalók, unokatestvéremnél élek, mikor épp nem itt vagyok. *mindezt egy levegõvel, hadarva eldarálta, hisz annyira megszokta már, hogy ezt mindenhol el kell ismételnie. Igaz, Eppes professzor ilyen fajta részleteket nem kérdezett, de mivel az elõtte lévõk is elmondták, hát õ is ezt tette.* - Szabadidõmben zenét hallgatok, olvasgatok, és rajzolok, meg minden egyéb tevékenységet végzek, amit szeretek, és nem szeretek. *A nemrég kapott, és teljesített (vagy nem) büntetõmunkákra gondolt és a néhanapján elõforduló párbajokra.* - A tanulással való viszonyom nem épp rózsás, sokszor köszönõviszonyban sem vagyunk... *a hangsúlyt levitte, jelezve, hogy itt véget is ért a mondókája. Folytatta tovább korábban megkezdett rajzát, nem törõdve az egynéhány feléje forduló Hollóhátassal, akik szánakozva méregették az utolsó mondata miatt.* ~Ez van, sajnálom. Nem a ti házatokba osztott a süveg...~
|
|
Irilt Rooney
Fõ Moderátor
Hugrabug
hatodik évfolyam
Posts: 63
|
1. óra
Jul 26, 2009 19:38:50 GMT 1
Post by Irilt Rooney on Jul 26, 2009 19:38:50 GMT 1
*Ahogy a torony aljából, a szobor mellől felnézett, nem látott egyebet, mint rengeteg lépcsőt, ami teljesen lehervasztotta. A felfelé haladók többnyire hollóhátas diákokat, akik minden bizonnyal alig várták az új tanárt. Iriltnek még nem sikerült felfogni - főként a Durmstrangos temperamentum után -, hogy kelthet valakiben ilyen életkedvet az, hogy csillagászat órára kell mennie. Ráadásul csak ezért fel kell másznia a toronyba, ahova ez a rengeteg lépcső vezet. Lépcsők…már a gondolattól is szédült, ami neki égő egy cseppet. Hatalmasat sóhajtva kelletlen pillantást vetett a rá váró útra, majd megindult, hogy legyőzze a borzalmas akadályt. Remélhetőleg ez az óra csak szövegeléssel telik majd el. Semmi kedve sem volt házit írni. A csillagászat órákról rémes emlékei voltak.* *Ahogy felfelé haladt szép komótosan, röpke pillantásokat vetett az előtte és mögötte haladókra. Természetesen hollóhátast már nem látott, ők azok, akik gyorsan felérnek, hogy elfoglalják az első padokat. ~ Ez iszonyatos...már maga a gondolat is fáraszt... ~ sóhajtozott ismét, amint a könyvét és füzetét magához szorítva rótta a köröket. Belépve a terembe, még csak a kék nyakkendős bandát találta benn egy kupacban, legelöl. Mit sem törődve vele, tanulmányozták a könyveiket. Na és ki tudja, hányadszor…* *Kelletlenül nézett körbe. Kiszúrt magának egy padot, ahol még senki sem ült. Ez középtájon, inkább hátul helyezkedett el. Álmatag pillantással és lanyha mozgással indult el felé. Mielőtt odaért volna megbotlott egy szék lábában és jól beütötte a sípcsontját. Felszisszent, majd dühösen levágta a könyveit a padra és lecsüccsent.* *A tanár csak akkor ért a terembe, mikor már mindenki benn ült. Látszólag ezzel még jobban felcsigázta a legbuzgóbbakat. Láthatóan hétköznapi, az-az mugli öltözékben érkezett, amivel nem nyerte el a mardekárosok tetszését. ~ Különös. ~ gondolta, miközben a tanárt méregette felhúzott szemöldökkel, aki közben belevágott szívhez szóló monológjába.* *Eddig szentül hitte, hogy a tanárok mind odavannak a tantárgyukért és csak az élteti őket. Nos, ezt Eppes professzor, ha lehet, még jobban megerősítette benne. Mivel szörnyen álmos volt, nem érzett túl nagy kedvet a nevetéshez, de a tanár viccein azért ő is jót mulatott. Nyílván való, hogy csak a feszültségoldás volt a célja ezzel. De hogy minek kell kérdezősködnie és egyáltalán mi köze hozzá, mit csinál a szabadidejében? Na és az kit érdekel, hogy a tanár mit tesz? Minden bizonnyal csak magát idegesítette ezekkel a kérdésekkel, de a kialvatlanság általában ilyen gondolatokat váltott ki belőle.* *Mivel rajta volt a sor, kénytelen-kelletlen, meg kellett szólalnia. - Én Irilt Rooney vagyok, Brightonból. Ömm…nagyon szeretek festeni, természetbolond vagyok. Sokat mászkálok a parton, meg olvasni is szoktam, de inkább csak regényeket. Énekelni is szeretek. Az utóbbiról sokat mesélhetne a zuhanyrózsa. A szüleim halálfalók és a testvérem, Daniel is. Hát…a tanulás. A bájitaltant szeretem, de a csillagászat…hát mondjuk úgy: nem a kedvencem. Befejezve a mondatot a padon fekvő könyvére meredt. Mikor a soron következő elkezdte a mondókáját, felpillantott és a jobb kezére könyökölt.* *Alig várta, hogy végre befejeződjön az óra. Láthatóan nem ő volt az egyetlen, aki rémesen unatkozott. Körültekintve nem egy mardekárost látott az asztalon feküdni. Az egyik, például elég feltűnően unta a banánt. A Griffendél ház egynéhány tagja sem tett másként. Úgy tűnik Elisha jó elfoglaltságot talált: a könyvét firkálgatta. Bár nem tartja magát strébernek, a könyve még is szent. Maximum az apró lábjegyzetben ismerkedhetnek meg a tintával és a tollal.*
|
|
|
1. óra
Aug 24, 2009 0:03:05 GMT 1
Post by William Wilson on Aug 24, 2009 0:03:05 GMT 1
*Will szedte a lábait a mozgólépcsõkön.Egyik rossz tulajdonsága volt, hogy mindent percre pontosan kiszámolt és akárhova igyekezett, mindig az utolsó pillanatban indult el. Így volt ez a minap is, mikor a Csillagvizsgálóba startolt az Átváltoztatástan terembõl, ahol az iménti rémunalmas órán haldokolt. Menet közben gyömöszölte táskájába az elõbb használatba vett tanszereket (márha az oldalak gyûrögetése és az értelmetlen bamulás a tankönyvre "használtalnak" nevezhetõ).* *Éles kanyarral befordult a következõ folyosóra. Majdnem bele is rohant egy csapat fejvesztve menekülõ elsõévesbe. Még idõben kapcsolt és egy meglehetõsen kicsire sikeredett ívben próbálta kikerülni a csipet-csapatot; a fiú táskája nekicsapódott az egyik kislány arcához.* -Jaj, istenkém!Egyben vagy?- guggolt le gyorsan mellé Will, de láthatóan semmi baja nem lett neki- Mi ez a nagy sietség, kis hölgy? * Will követte az elsõs pillantását, de a félõrült vihogásból már elõbb rájött, kivel lesz dolga pár percen belül.* *Hóborc éppen azzal foglalatoskodott, hogy Kviddics kupákat húzott az alatta elhaladók fejébe, a saját orrába meg érmeket szippantott fel, amelyeknek szalagjai mint megannyi csáp himbálóztak erre-arram valahányszor elfordította a fejét.* -Szaladj a többiek után- szólt Will a kislányhoz, aki rögtön szedte is a sátorfáját- Petrificus Totalus! -kiáltotta Hóborc felé, amint megérezte kezében a pálcáját. A kopogószellem mintha csak erre várt volna, oldalra bukfencezett egyet.* -BILLYYYY!!!!-vijjogott fel, aztán hirtelen éneklésbe kezdett- Billy, Billy, Billy, Billy...Egy jóízû mosoly!!! *Will megelégelte, hogy egy doboz tejjel vonják párhuzamba és ismét elkiáltotta magát: -Pofix! *Hóborcban bennszakadt a dalolászás;Will hozzáragasztotta a szellem nyelvét a szájpadlásához. Elismételte a sóbálvány átkot, és elindult összeszedegetni a kupákat. A fal mellé állította õket, majd elindult ismét órára. A gondnok majd helyreteszi az idegesítõ szellemet.* -És az Milli, idióta!- lökte oda a lénynek félvállról. *Becsengettek. Will rohanni kezdett, mint az imént az elsõsök. Hamarosan a lépcsõsorhoz érkezett, ami az osztálytól választotta el. Megállt egy pillanatra, hogy kifújja magát. Felnézett a lépcsõ tetejére, ahol meglátott egy férfit benyitni a terembe. A kényszerszünetben Will jópár másodpercet veszített. Lélekszakadva rohanni kezdett felfelé a csigalépcsõn. ~Szép kis bemutatkozás~szörtölõdött magában. Felért, kopogott, benyitott és azonnal magyarázkodásba kezdett: -Jó reggelt! Hóborccal futottam össze az egyik folyosón, ezért késtem- hadarta lihegve- Elnézést kérek...öhm...-a táblán írást látott, de a kacskaringõs betûkbõl képtelen volt kisilabizálni a férfi nevét- ...Tanár úr... *Várt egy kicsit, aztán elindult a padokhoz. Úgy gondolta, jobb, ha inkább eltûnik a tanár szeme elõl, ezért a leghátsó sorba lépkedett szaporán, ahol az Elisha melletti padban lezöttyent és megpróbált szublimálni. Ez sajnos nem sikerült neki. Végighallgatta a diákokat, amjd mikor õ következett, halkan belefogott: -William Wilson vagyok. De inkább csak Will. Finnországból, azon belül is Kitee-bõl érkeztem. Szüleim halálfalók- halvány fintor suhant át az arcán- Van egy húgom, Wendy, aki remélhetõleg szintén nem követi szüleink példáját- az utóbbi két mondat során a hangja felerõsödött, s most enyhe közömbösségbe váltott át- Szabadidõmben gitározok, olykor énekelek is hozzá, néhanapján olvasok. A Csillagászattal nincs különösebb problémám, de nem is tartozik a kedvenc tantárgyaim közé- tette hozzá halkan.* *A soron következõ emberkére pillantott, ezzel jelezvén, mondandója végére ért. Mikor úgy gondolta, elég ember következett már utána és jóformán el is felejtették, hogy õ is a világon van, egy papírcetlit és egy tollat halászott elõ a táskájából. Ráfirkantott valamit a cetlire, közben a tanárra szegezve pillantását. Észrevétlenül elõhúzta pálcáját és megpróbálkozott egy nonverbális Wingardium Leviosával. Másodszorra sikerült is. Az összegyûrt papírdarabkát Elisha padjára lebegtette (reményei szerint úgy, hogy senkinek nem szúrt szemet). A papíron ez állt: Hogy a ménkûbe hívját a tanárt?!
|
|
|
1. óra
Aug 24, 2009 12:47:24 GMT 1
Post by Cassandra Muldoon on Aug 24, 2009 12:47:24 GMT 1
*Cass ismét egy uuunalmasnak ígérkezõ nap elé tekintett. Ezt még tetézte is a mellette loholó vörös hajú fiú, aki szerinte poénos dolgokkal zsibbasztotta Cass agyát. A lány felettébb szánalmasnak tartotta, hogy ilyen emberek is járnak a Mardekárba. Hiába... A világ nem csak Muldoonokból áll... De szép is lenne! Nem lennének hitvány sárvérûek, nem kellene mindenki nevét megjegyezni, hanem csak: "Jó napot, Mr Muldoon!" "Hogy ízlik a tea, Mrs Muldoon?" vagy "A lábamon taposol, Muldoon!--Elnézést, Miss Muldoon!" Bár nem is! A Föld unalmas hely lenne sárvérûek és értelmi fogyatékosok (mint a jelen levõ egyed Cass bal oldalán) nélkül.* *Máskülönben, ha Cass ránézett Friedrichre (szegény kölök Németországból jött és a gyépés szülei nem találtak szerencsétlenebb nevet gyermeküknek), rögtön azok a vöröske Vízlik jutottak eszébe és vigyoroghatnékja támadt. Ezt Frici a biztatás jeleként értelmezte, s hosszú szónoklatba kezdett egy amerikai focimeccsrõl (ez biztos valami mugli mánia), ahol a focista a labdát felrúgta a kommentátor ölébe, akinek a forró kávé a nadrágját és a benne rejtõzõ más dolgokat is leforrázta.* *Cass megadóan felsóhajtott és felvette pókerarcát (ami egy ász párat és egy hetes drillt tartalmazott). Felcaplattak a lépcsõn és besétáltak a terembe. Cass sötét ábrázattal szalutált Elishának és Iriltnek, azonban a lányok barna hercegét sehol nem látta.* -Hát ez mi volt?* tudakolta fontoskodva Friedrich és elõreengedte a lányt a szûk átjáróba két padsor között. Cass vigyorogva legyintett és a sor közepe táján egy oszlop melletti padba vetette be magát. Még mielõtt Frici is ezt tette volna, a táskáját a másik székre hajította.* -Vársz valakit?*ámuldozott Frici.* -Nem mintha bármi közöd lenne hozzá, de: nem* azzal elkezdett a táskájában kotorászni a könyvei után. Frici, mint a sértett oroszlán, méltóságteljesen tovább vonult. Nem mintha nagy ügy lett volna. Cass csupán a fiúi büszkeségébe trappolt bele gumicsizmával.* *A csengõ az óra elejét jelezte. Cass szemét félig nyitva, unottan az ajtóra szegezte. Eltelt egy perc. Nocsak! J.K.L. prof (Cass sosem szerette megjegyezni a tanárai nevét, ezért az ábécé bizonyos betûivel illette õket) soha, azaz S.O.H.A. nem szokott késni. Ezek szerint könnytelen búcsút kell vennie hõn nem szeretett tanárnõjüktõl. * *Még egy kis idõ telt el. Végre nyílt az ajtó és egy férfi lépett be. Nos, az elõzõ tanárnál határozottan jóképûbb volt (eltekintve attól, hogy õ nõ volt). Bájos szövegébe belekezdett, a Hollóhátasok szinte versengtek azon, melyikõjük figyel jobban.* *Tehát Charlie Eppes prof. Ahogy az elõbb megtudhattuk. De nem a firkálmányról a táblán. Ehhez képest Cass írása a Sith-kódex ezüstösen pompázó gyöngybetûs pingálása. Amint befejezte a tanár, Cass megszólalt: -Már elnézést, tanár úr, de CharLIE Eppes? Nem CharLES Eppes? Kicsit furán venné ki magát, hogy "Charlie professzor"*arcára bájosnak nem nevezhetõ mosolyt ragasztott, majd a tanár reagálása után könnyedén hátradõlt.* *Halkan kuncogásba kezdett, mikor Will beszámolt arról, mért késett. Na, majd óra után helyreállítja a dolgokat, amiket a hõs lovag szíveskedett elrontani. Kivéve ha Hóborc drága a Mardekár kupáit is illetéktelen célokra használja, amiket Cass és csapattársai keserves munkával ugyan, de megszereztek.* *Mindenkit szépen, csöndben végighallgatott, maximum felhorkant, ha drága játszópajtásai következtek. Aztán õ vette át a szót: -Cassandra Muldoon, Wickbõl. Szüleim halálfalók-kihúzta magát és szúrósan Willre nézett- és én igenis követem majd a példájukat. Maximum a húgoddal is elbeszélgetek...-mosolyodott el- Néha kviblik is jóljönnek a Nagyúrnak... Ó, igen, Bill, tudok róla!- visszafordult az osztály felé- Azt inkább nem részletezném, mit mûvelek a szabadidõmben... Gyenge idegzetûek is vannak a teremben...-tekintete átsuhant Irilten és Elishán- Habár... Az nem titok, hogy Kviddicsezem. Hajtóként... Konyec. *Karját és lábát elegánsan keresztbe tette, majd sodortatta magát az óra árjával.*
|
|
|
1. óra
Aug 28, 2009 19:09:52 GMT 1
Post by Prof. Charles Eppes on Aug 28, 2009 19:09:52 GMT 1
*- Nem, a nevem Charlie Eppes professzor! Amennyiben ez kegyednek fontos, így ez is kihangsúlyozásra került. Azt hiszem a névkérdést ezzel le is tudhatjuk.* *Bár nem szólította fel külön a diákokat arra, hogy árulják el: A családjaik milyen irányelvet követnek, a legtöbben még is közölték ezt vele. Egyenlőre sajnos nem volt képes megjegyezni, ki milyen nevet kapott, pár diák mégis felhívta magára a figyelmét.* *Egy griffendéles diák dühítően későn toppant be a tanterembe. Igaz, ő is késett pár percet, ezt mégsem hagyhatta szó nélkül. Végighallgatta a diák mentegetőzését, majd mielőtt hejet foglalt, mégis rászólt.* *- Azt hiszem, meg tudom érteni a késés okát. Ha jól értettem, Hóborc az. Bizony nagyon komisz tud lenni. Sajnos jómagam is tapasztaltam párszor annak idején. -bólintott megértően- Azt azonban nem tudtam, hogy külön baglyot kell küldenem önnek, az óra kezdetének időpontjáról! Az ön nevét, minden esetre érdemes lesz megjegyeznem. -fölényes, kissé sznob pillantással követte a fiú reakcióját- Egyenlőre eltekintek a pontlevonástól, vagy a büntetőmunkától, tekintettel a körülményekre. De amennyiben úgy érzi, hogy több időre van szüksége, hogy felérjen a lépcső tetejére, ami láthatóan másoknak nem okoz problémát, megkérem rá: Induljon el időben! Másként kénytelen leszek "díjazni" a késést és sajnos nem tudom elfogadni a kifogásokat. Ez a többiekre is vonatkozik. Remélem, érthető voltam.* *Egy hatalmas levegőt vett, hiszen mégsem akarta így kezdeni az első órát, de szó nélkül sem hagyhatta az esetet. Mivel idő közben a teremben is nagy csend támadt és a diák, akinek a bemutatkozását félbeszakították, nem merte folytatni, így kénytelen volt ő felszólítani rá.* *- Ne haragudjon! Kérem, folytassa! –próbált barátságosan mosolyogni, remélte is, hogy sikerül. Türelmetlenül várta, hogy végre a „Késős srác” is bemutatkozzon. Természetesen a többiekre is kíváncsi volt, elég érdeklődő típus.* *Az egyik diák rendkívül érdekesnek tűnt számára az egyik hátsó padban ülő lányka. Megosztotta figyelmét az épp bemutatkozó hugrabugos szőke fiú és közte. Mivel a lány a padon feküdt, észre sem vehette, hogy a professzor idő közben a terem hátuljába sétált és az általa agyoncirkált könyvet kémlelte. A szöszke fiú abbahagyta a beszédet, Charlie, pedig az említett könyvért nyúlt.* *- Szabad lesz? –meg sem várta a választ. Csalódott arccal lapozgatta az agyonfirkált olvasmányt.- Még tetszene is, ha nem a könyvben lenne. –majd mosolyogva visszatette az asztalra.- Hol is tartottunk?* *Kicsengetéskor mosolyogva búcsúzott el a diákoktól.* *- Akkor mára ennyit! Köszönöm a jelenlétet! –William-re pillantott, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve felkiáltott.* *- Mr. Willson! Ha lenne rám pár perce, azt nagyra értékelném! –A felszólításnak ellentmondani lehetetlen, így az asztalnál várta meg a fiút.- Remélem nem neheztel rám az előzőekért. De nyílván valóan nem ostoba, tudja, hogy a késéseket nem hagyhatom szó nélkül. Amennyiben a következő órájáról is elkésne, azt nyugodtan rámfoghatja! –kedvesen elmosolyodott, majd úgy döntött, útnak ereszti a fiút.- Köszönöm, csak ennyit akartam! Viszlát, a következő óráig, amire már minden bizonnyal időben érkezik!* *Felkapta a cók-mókját és elindult az irodája felé.*
|
|
|
1. óra
Sept 13, 2009 9:34:39 GMT 1
Post by Elisha Prevett on Sept 13, 2009 9:34:39 GMT 1
~Szóval nem komálja a késést... ~ gondolta Elisha, miután végighallgatta a professzor monológját, amelyet a későn érkező Willnek szánt. ~ Ezek szerint törzsvendég leszek a tanár mellett a büntetőmunkákat tekintve...~ *Nem foglalkozva többet a problémával a könyve fölé hajolva folytatta tovább a munkáját. A hirtelen ijedségtől megrázkódott, ahogy a tanár váratlanul megszólalt, közvetlenül a háta mögül. Kissé méltatlankodott a helyzeten, amibe keverte magát a folytonos firkálgatások miatt. Összeszűkült szemekkel várta a professzor tiszteletteljes ódáit a könyvekről, majd a lányra ripakodását, amiért így összefirkálva megbecstelenítette a tankönyvét. De a várt szidalmak nem érkeztek. Elisha nem is tudta, hogy örüljön-e vagy búsuljon az elképzelt helyett meglehetősen kegyes hozzászóláson.* *Végül "csak azért is" gondolattal a tintába mártotta a pennáját, és olyan hevesen firkálni kezdte a 167. oldalt, hogy még a szöveget sem kímélte, ezzel olvashatatlanná téve jónéhány mondatot. Majd megbánva iménti meggondolatlan cselekedetét a pálcájáért nyúlt, és egy megfelelő varázsigével letisztította pórul járt oldalt.* *Ebben a percben röppent elé egy kis papírfecni. Elisha némán elolvasta a ráírt sort. Elmosolyodott a kérdésen. Lopva a táblára lesett, ahol még mindig a rovásírás szerű szöveg állt, ami állítólag a professzor nevét takarta. A lány a tőle megszokott dőlt betűkkel a pergamendarabkára írta a nevet. Bizonytalanul hajtotta ketté a cetlit, nem tudva, hogy azóta Charlie prof. megismételte-e hangosan újra a nevét, mivel nem figyelt.* *Elisha vállat vonva visszaröppentette Will padjára a pergament.* ~Maximum majd megerősítem a választ...~ *Végre megszólalt az óra végét jelző csengő, ezzel együtt a szokásoshoz híven hatalmas zsivaj támadt a tolódó székek, és a felharsanó diákok hangjától. Az ajtó előtt a jól megszokott, távozni vágyó diákok alkotta tömegnyomor keletkezett. Egyes mardekáros gorillaszerű tanuló kihasználva az alkalmat nagy lökdösődésbe kezdett.* - Pogózni a koncerten kell! *vetette oda az egyiknek Elisha, amiért persze megkapta a neki járó lökés adagot. Így a lány kissé hátrébb húzódott, egészen véletlenül pont Cassandra mögé. Szája gunyoros vigyorba húzódott, amint előkapta a zsebében nyugvó pálcáját. Azt a lány hátára szegezve kimondta a megfelelő varázsigét, aminek következtében Cass talárjának a szegélye egészen a háta közepéig feltekeredett, mint egy szőnyeg.* * Elisha másodpercnyi gyorsasággal a mögötte álló diák mögé osont volna, ha épp nem Irilt lenne az. Elisha nem akarta az ismerős lányt bajba keverni, így már épp készült megragadni a hugrabugos lány jobbját, hogy hátrébb vonszolja Cass közeléből. Erre azonban nem volt szükség, mert türelmetlenkedő hollóhátasok vetődtek eléjük.* *Elisha remélte, hogy a mardekáros lány nem jön rá a tőle származó turpisságra, így a szidalmai a sietős hollóhátasok felé irányulnak. A lány kissé szégyellte magát a hollóhátasok bajba keverését illetően, de úgy gondolta, ha Cass bedurvul, majd felvállalja a tettét.*
|
|