|
Post by Artemisia Potter on Jul 26, 2009 12:08:54 GMT 1
Ahogy ide belépsz, megcsapja orrodat a pergamen illata. A mágia teljes tárháza nyílik meg itt a tudásra szomjazó diákok számára. Az alkímia, a természetes mágia, a gyógynövénytan, a csillagászat és a mágia összes többi ágával foglalkozó könyvek tízezrei rejtőznek a polcokon. A fekete mágiával foglalkozó könyvek azonban csak a zárolt szekcióban találhatók meg. Ehhez azonban engedély kell. Nem árt az elővigyázatosság, ugyanis néhány könyv csapdákat rejthet...
|
|
|
Post by Prof. Charles Eppes on Jul 26, 2009 20:59:29 GMT 1
*Ahogy az mindig lenni szokott, szabadidejét könyvek társaságában töltötte. Már régen járt ebben a könyvtárban, de ahogy az akkor is volt, most is rengeteg diák ücsörgött idebenn. Többnyire Hollóhátasok. A pergamen illata megcsapta az orrát. Igen, ez az, ami már oly rég óta hiányzott neki. Egy igazi iskolai könyvtár illat. Itt a könyvek többnyire gyönyörű bőrkötést kaptak. Csodálatos, ahogy az ember a kezébe vesz egyet, érzi, már megannyi diák fogta a kezében, mennyi keresett benne érdekes információt. Fantasztikus élmény egy-egy régi könyvet fellapozni és közben azon elmélkedni, ki miféle célra használta már. Ahogy a diákokat elnézi, akad, akiből kinézné, hogy csupán nehezéknek használt egy-egy régi lexikont. Borzalmas...* *Szemeit nagyra tárva próbált memorizálni minél több dolgot. Az asztalok felé közeledve megpillantott egy nagy kupac olvasmányt. Lassan odalépett hozzájuk és egyesével lapozta végig őket. Még nem mindet olvasta, az egyik teljesen ismeretlen volt a számára. Egy lányregény volt az. Mit volt mit tenni, leült és nekilátott. Egy lányról szólt, aki gyerekként eladta a lelkét a sátánnak csak azért, hogy megmentse a szerelmét. Még a felénél sem tartott, de úgy döntött, ennyi neki bőven elég volt ebből a borzadályból.* *Ahogy tovább haladt az asztalok között, ismét egy árválkodó asztalt talált, rajta egyetlen könyvvel. Ez volt a kedvenc regénye, mely már nagyon rég nem került a kezébe. Elmerengve emelt fel fél kézzel röpke 700 oldalt. Ebből bár mikor képes volt idézni, még akkor is, ha álmából keltették fel. Egy ideig csak lapozgatta, de aztán eszébe jutott a kedvenc fejezete, melyet rögvest meg is keresett. Szemei végigfutottak az első oldalon. Egy igazán jó könyv bármikor képes volt elvarázsolni, ahogy azt most is tette. Így hát leült és elolvasta azt az egy fejezetet. Tekintete szinte falta a betűket, csak úgy röpült a sorokon. Nem is csoda, hisz már kívülről fújta az egész könyvet.* *Tovább lépdelt az ódon polcok között. Néha-néha elrepült egy-egy könyv a feje felett. Egy óvatlan pillanatban az egyik jól fejbe is vágta. Pedig épp arra a pillanatra gondolt, mikor először kapott csókot. Bizony, ebben a könyvtárban történt. Már hatodikos volt. Évfolyamtársának, a Griffendéles Lily Johnson-nak segített a számmisztika házi dolgozatban, mikor egy ártatlan puszit adott a szájára. Persze többet szóba sem állt vele. A régi emlékek egy mosolyt csaltak az arcára. Milyen fiatal volt még akkor...* *Lévén, hogy már iskolai tanár, úgy gondolta, bátran írhatja itt a levelet a fiának. Otthagyva kedvenc könyvét, elindult hát a polcok felé, hogy keressen egy csodás verses kötetet, melyből idézhet. Hisz rengeteg új élményt szerzett az iskolában. Mi mással írhatná le ezeket szebben, mint egy gyönyörű verssel, melyet egy híres varázsló írt. Mi más lehetne jobb tanács a fiú problémáira, mint egy vers, mellyel egy bölcs az életre nevel.* *Ahogy a polchoz ért már látta is, hogy rengeteg verses könyvet rejtegetnek az iskolai polcok. Hisz több is tele van azzal, amit ő keres. A bőség zavarában tanácstalanul bolyongott a polcok között. Látta már, nem lesz egyszerű dolga.*
|
|
|
Post by Artemisia Potter on Jul 26, 2009 22:38:23 GMT 1
*A kicsomagolás és berendezkedés után Artemis elindult, hogy felfedezze a helyet, ahol ezentúl ideje legnagyobb részét fogja tölteni. A légkör igazán kellemes volt, nem is olyan rég még diákként járkált a polcok közt, milyen szép is volt. Három évvel ezelőtt szinte minden idejét itt töltötte, és persze a kviddics pályán. Még most is rengeteg diák töltötte itt idejét. Artemis kezébe vett egy könyvet ami a mágikus állatokról szólt, majd elfoglalta elődje helyét. Kinyitotta a könyvet a hatodik fejezetnél, ami történetesen a kathaplebákról és basiliscusokról szólt.*
|
|
|
Post by Artemisia Potter on Jul 27, 2009 12:37:55 GMT 1
*Már három fejezetet elolvasott, épp a kentaurok étkezési szokásait részletezte a könyv, mikor elege lett ebből és úgy döntött inkább keres egy izgalmasabb olvasmányt. Elindult hát a polcok között. Alig ment pár métert, mikor megütötte fülét egy éles szópárbaj ami két idősebb diák közt zajlott. Miután elmagyarázta a két ifjú varázslónak, hogy hol vannak és, hogy mi célból jönnek ide az emberek, a két tanuló ellentétes irányban folytatta tovább útját. Artemis elmosolyodott. Harry, Alex és ő rengetegszer párbajoztak itt, néha egymással, de leginkább a mardekárosokkal. Nem értette, hogyan kerülhetett egy házba annyi idiótával. Megfordult, és egy ismerős alakot pillantott meg a szomszédos polcnál. Fogalma sem volt arról, hogy honnan volt ismerős, egyszerűen csak az volt. Nem diák volt... talán tanár? Úgy gondolta nem lehet baj abból ha kicsit közelebb megy. Megállt az ismeretlen mellett, majd megszólalt:* - Jó napot uram, segíthetek valamiben?
|
|
|
Post by Prof. Charles Eppes on Jul 27, 2009 16:38:23 GMT 1
*Tanácstalanul sétálgatott a polcok előtt. Ekkor megpillantott egy kötetet, amely talán megfelel a céljainak. Fogta a pálcáját és egy suhintással lehozta, ugyan is épp egy karnyújtásnyival volt magasabban, mint ahonnan már elérte volna. Fellapozta, lapjaiból csak úgy szállt a por. A sárga lapok több verset rejtettek, mint azt remélte. A tartalomjegyzékben sajnos nem talált ideális témájú verset, így visszaröptette a helyére. ~ De mi is lehet az ideális téma? ~ gondolkodott el.* *Újabb és újabb polcok előtt sétált el, de tanácstalansága már-már idegesítette. Ekkor hangos vitatkozást hallott nem messze tőle. A hangokból ítélve két diák. Nézelődött, vajon kik lehetnek a hangoskodók, de tudta, a könyvtáros feladata, hogy a csendre ügyeljen, így inkább nem akart fontoskodni.* *Ismét felpillantott a polcokra és sétálgatni kezdett előttük. Ekkor halk léptek zaja hallatszott, mely nem messze tőle állt meg, majd egy kedves és ismerős hang szólította meg.* - Üdvözlöm! -pillantott a hölgyre.- Ön lenne...talán...a könyvtáros? -a bájos kisasszony ugyan az volt, mint aki pár nappal ezelőtt beléütközött a Rémálom hotelben. Meglepődve állt egy pillanatig, majd még is megszólalt.* *- Nos, igen, azt hiszem, szükségem lenne a segítségére. -megvakarta a homlokát és folytatta- Esetleg tudna ajánlani egy szép verset? Tudja...a fiamnak írok levelet. Az anyjával él Angliában és sajnos nem láthatom olyan gyakran, mint szeretném. De igyekszem az élete része lenni, így levélben tartjuk a kapcsolatot. Talán ön tudna egy szép verset, amiből ő is értené, mennyire hiányzik. -kérdő pillantással várta, hogy a nő újra megszólaljon édes hangján.*
|
|
|
Post by Artemisia Potter on Jul 27, 2009 17:52:22 GMT 1
*Mosolyogva válaszolt az ismeretlennek* - Artemisia Potter vagyok. Én lennék az új könyvtáros, ma kezdtem, de ha az emlékeim nem csalnak, akkor a vers amire szerintem szüksége van... - egy polccal odébb lépett, és levett egy igen kisméretű, szürkés lilás színű könyvet - Ez az. Ebben igazán szép versek vannak. *Átadta az illetőnek a könyvet, majd kíváncsi tekintettel vizsgálta őt tovább. Úgy döntött mégis csak rákérdez.* - Tudja maga annyira ismerős nekem. Habár ez butaság... elég valószínűtlennek tartom, hogy valaha is találkoztunk, ugyanis feltételezem, hogy maga tanár. Én pedig három éve végeztem itt, akkor még biztos nem tanított a Roxfortban. Azóta pedig nem jártam még a Roxfort közelében sem. *Artemis még mindig nem vette le fürkésző tekintetét a férfiről.* ~Lehet, hogy találkoztam is vele... ha mondjuk éppen halálfaló. Valljuk be Roxforti tanárok nagy része nem igazán veti meg a fekete mágiát...~
|
|
|
Post by Prof. Charles Eppes on Jul 27, 2009 20:13:16 GMT 1
*Mivel Ms. Potter nem restellett segítséget nyújtani a rászoruló Charlie-nak, a prof. be is írt egy piros pontot a hölgynek. Ha bár csak a munkáját végezte, attól függetlenül jól jött a segítsége. - Nagyon szépen köszönöm! -mondta, majd viszonozta a mosolyt- A segítsége nélkül biztos nem boldogultam volna. -átvette a könyvecskét, majd széles vigyort eresztett.* *Miközben lapozgatta, a vörös hajú nő érdeklődő tekintetét érezte. Felpillantott, mire ő megszólalt.* *Csodálkozva meredt a zöld szemű kisasszonyra. Nem is gondolta, hogy emlékszik rá. Bár tényleg nem emlékezett, úgy döntött, feleleveníti benne a Roxmortsban történteket. - Nem! Nem...dehogy butaság. -szólt kissé zavarodottan a zöld szemekbe nézve- Találkoztunk már. Még Roxmortsban, a Rémálom Hotelben. Nem is gondoltam, hogy emlékszik rám. -mondta, majd zavartan a könvre pillantott, melybe mutató ujjával jelölt meg egy oldalt.* *Kis hallgatás után végül ismét megszólalt- Jajj, ne haragudjon! Hol a jómodorom? Én Charlie Eppes professzor vagyok. Tulajdon képpen én is új vagyok még a kastélyban. Az-az nem teljesen, hisz én is ide jártam egykor. Csillagászatot és Asztrológiát tanítok. Illetve megpróbálkozom vele. -ismét eleresztett egy mosolyt.* *-És Ön? Így szereti a könyvek társaságát, hogy könyvtárosnak állt? -kérdezte vigyorogva, majd észbe kapott és mielőtt választ kapott volna.- Ne haragudjon, ez igazán nem tartozik rám. -szabadkozott.* *- Ha még jól tudok számolni, szerintem én vagyok az idősebb. Részemről tegeződhetünk, ha ön sem bánja. -majd az ismert kérdő pillantást ismét a hölgyre szegezte.*
|
|
|
Post by Artemisia Potter on Aug 4, 2009 13:32:28 GMT 1
*Szimpatikus volt neki az idegen, és úgy tűnik nincs mitől tartani, így hát bizalmat szavazott a professzornak. Megenyhültek az arcvonásai, és nekidőlt a hozzá legközelebb lévő asztalnak.* - Örülök, hogy szóvá tetted... nem nagyon szeretem ezt a magázást. Imádom a könyveket, de ez a könyvtárosdi, hát... mit mondjak elég hirtelen jött. Nem is vagyok benne biztos, hogy jó ötlet volt... *Néhány pillanatra gondolataiba mélyedt, de hamar visszatért a valóságba.* - Idővel majd ez is kiderül... és te? Nem félsz az ifjú tanoncoktól? Ha fele annyira bajkeverő ez a társaság, mint amilyen én és az unokatestvéreim voltunk, akkor azt hiszem alaposan fel kell készülnöd. Egy kérdést még engedj meg kérlek... kviddics terén, hogy állsz? *Barátságos mosolya huncut vigyorrá változott.*
|
|
|
Post by Prof. Charles Eppes on Aug 4, 2009 19:20:31 GMT 1
*Tétován ácsorgott a hölggyel szemben, nem tudva induljon-e az asztalhoz, vagy maradjon beszélgetni. Minden esetre a kisasszony úgymond kényelembe helyezte magát a beszélgetés folytatásához. Nem akart udvariatlan lenni, így figyelmesen inkább hallgatta.* *- Hű, hát igen. Először is, az igaz, hogy egy ilyen iskolai könyvtárban nem csupán a könyveket lehet élvezni, hanem a fiatalok társaságát is. Bár az utóbbi nem mindig élvezetes dolog. -mondta mosolyogva, majd folytatta- Ejnye! Miket beszélek tanár létemre! -szégyellte el magát- A kérdésre válaszolva: Az, hogy félek, erős kifejezés lenne. Természetesen én is voltam diák, méghozzá ebben az iskolában és talán annyira nem is volt az olyan régen. Igen, egy kissé tartok a csínyektől, mivel a Csillagászat talán nem kifejezetten közkedvelt tantárgy.* *Mivel a beszélgetés elég szórakoztatónak bizonyult, el is felejtette, hogy eredetileg miért is jött a könyvárba. A kis könyvecskét ugyan még a kezében szorongatta, erről is teljesen megfeledkezett.* *- Minden esetre bízom benne, hogy ha igazságos tanár leszek és megpróbálom a lehető legegyszerűbben és érdekesebben leadni az anyagomat plusz házi dolgozatok nélkül, akkor felkerülhetek az úgymond "jófej tanárok listájára". -nagy levegőt vett, majd ismét megszólalt- A kviddicset illetően...jómagam inkább jó szurkolónak bizonyulnék. Bár diákkoromban én is a csapat tagja voltam, mostanra eléggé kijöttem a lendületből.* *- Tudja, nem tudom, mondhatok-e ilyet, nemrég félrevonultam a harcok elől. Egy mugli városban éltem csillagászként. Szerettem volna pártatlan maradni. Mióta nincs családom, nem is látom értelmét a harcnak. Nincs már kit megvédenem. -elszontyolodva a földet bámulta.*
|
|
|
Post by Artemisia Potter on Aug 5, 2009 10:11:45 GMT 1
*Szélesen elmosolyodott, és nagy bölcsen hozzátette:* - Charlie, ha szólíthatom így, teljesen biztos vagyok abban, hogy maga igencsak közkedvelt tanár lesz. A csillagászat pedig érdekes tantárgy. Lehet, hogy nem mindenki osztja ezt a véleményt, de akit tényleg érdekel az nagyon odateszi magát. Erre jó példa Harry, az unokabátyám. Őt is nagyon vonzotta az ég... az már más dolog, hogy nem foglalkozhatott vele a Roxfort után. *Egy pálcaintéssel a helyére tett néhány könyvet, amit már jó ideje kinézett magának a szomszédos asztalról.* - Ha van kedved és persze időd párszor kinézhetnénk a pályára, hogy újra lendületben legyél, biztos nem véletlenül voltál a csapatban. Tudod, én a mardekár fogója voltam. Apám, nagyapám, dédnagyapám és még ki tudja kik a családból, szintén fogók voltak. Azt hiszem ez már jellemvonás nálunk. *Tekintete kicsit elhomályosult.* - Godric's Hollowban születtem, nem volt könnyű gyerekkorom és még most sem veszélytelen az életem. Én is elvesztettem sok szerettemet. *Kicsit halkabbra vette hangját.* - A legtöbb ember véleménye szerint árulónak számítok, de már megtanultam ezzel élni. Ezért nem is értem, hogy kerültem és annak idején a mardekárba. Mindentől függetlenül büszke vagyok magamra, hogy nem hódoltam be. *Gyengéden a professzor vállára tette kezét. Hiába a háború, és ez az egész nem csak az ő életét keserítette meg.* ~Bizalmat szavaztam neki... remélem nem követtem el ismét hatalmas baklövést.~
|
|
|
Post by Prof. Charles Eppes on Aug 11, 2009 21:28:16 GMT 1
*A kedves szavaktól kissé felbátorodott, ami nem túl gyakran történik meg vele. A bóktól el is mosolyodott. Mivel a beszélgetés jól alakult, immáron teljesen bele is feledkezett.* - Remélem, sikerül megszerettetnem a töbséggel a tárgyamat. Én, persze mindig is érdeklődő típus voltam, de nem járok csukott szemekkel és fülekkel az iskolában. Tudom, hogy nem sokan lesznek, akik igazán tanulnak. Magam is annak köszönhetem, hogy most itt lehetek, hogy mindent akarok tudni valamiről és valamit mindenről.* *Bár a prof állandó buzgó-mócsingként működött diákként, lelkesedése jócskán alább hagyott. - Rendben, benne vagyok! -mondta vigyorogva- Talán berozsdásodtak kissé acélos izmaim... -kacagott saját poénján, majd hozzátette- ...talán segíthetnél visszanyerni a régi formámat.* *Hirtelen szörnyen szomorú emlékek törtek rá. Épp egyik kétségből a másikba esett volna, mikor egy puha kéz landolt a vállán. - Igazából...a fiamat a saját hibámból vesztettem el. Nem törődtem vele és a volt nejemmel úgy, ahogy azt megérdemelték volna. Mikor a húgom meghalt, magamba zuhantam és a munkába temettem magam. Mikor rájöttem, hogy ezzel gyakorlatilag magukra hagytam őket, már késő volt. Nem tudtam mit tenni. A szüleim halála csak egy újabb sorscsapás volt. -alig tudta végigmondani, úgy összeszorult a szíve- Bár az öcsém szerencsére életben van, neki is megvan a maga baja. Nem kérhetem, hogy még engem is ápolgasson...és mivel a Roxforban elég családias a hangulat -pillantott fel újra keserű, vagy inkább eröltetett mosollyal az arcán- így idejöttem. -Ahogy az már máskor is történt, a zöld szempár csillogása elfeledtette vele e gyászos gondolatokat.* *- Remek, hogy olyannal beszélhetem ezt meg, aki átérzi a gondjaimat. Persze a legkevésbé sem jó, hogy ez így történt. Nagyon sajnálom a szeretteidet! -szólt együttérzően, viszonozva a gesztust.*
|
|
|
Post by Artemisia Potter on Aug 21, 2009 11:55:51 GMT 1
*Pár percig gondolkozott a férfi szavain, majd úgy döntött visszavonulót fúj.* - Ami történt megtörtént nem igaz? Felesleges a múlton rágódni, csak felemészti magát az ember. Ha nem alakultak volna úgy a dolgok, ahogy alakultak, akkor most mind más emberek lennénk. *Egy pálcaintéssel a helyére tett néhány könyvet, majd folytatta.* - A múltból tanulnunk kell, és azt a tudást felhasználni a jövőben. Nos, Charlie örülök, hogy megismerhettem. Visszamegyek a szobámba, kicsit rosszul érzem magam. Remélem hamarosan látjuk egymást. *Még utoljára bájosan elmosolyodott, majd megfordult és elindult az ajtó felé.* ~Milyen bolond vagyok, így kijátszom magam... ennyire erővel hangos bemondóval is közölhettem volna, hogy ki vagyok és miért jöttem ide. Te jó ég...~
|
|
|
Post by Prof. Charles Eppes on Aug 22, 2009 15:42:25 GMT 1
*Miután befejezte a mondatot, egy kisebb csend támadt. Csak remélni merte, hogy nem mondott semmi olyat, amivel felzaklatta a hölgyet, vagy netán rossz emlékeket hagy majd benne ez a beszélgetés. Minden esetre a saját gondolatait sikerült ismét feldúlnia. Minden egyéb járt a fejében, csak az nem, mit felelhetne a bölcs szavakra. Így inkább annyiban hagyta. A helyére rakott könyveket még pár másodpercig bámulta, majd Artemis hangja visszarántotta a jelenbe.* *A búcsúzásra felkapta a fejét és csodálkozó arcot vágva gyorsan közölte: - Jajj, nagyon sajnálom! Ez az én hibám! Igazán nem akartam megbántani...Viszlát! - csalódott mosollyal sarkon fordult és zsebre rakott kézzel, a földet bámulva tért vissza az asztalhoz, ahonnan elindult.* *A kis könyvecskére pillantott és belelapozott. Már el is felejtette, melyik volt az a vers, amit kiszúrt magának. Minden esetre újra végiglapozta a lila borítós irományt. Pennát ragadott és megpróbálta olvasható írásmódban papírra vetni a gondolatait és természetesen a verset. Megcímezte a borítékot, majd elindult a bagolyház felé.*
|
|