Post by Shirley Swinton on May 8, 2010 21:31:17 GMT 1
-Hol hagytam a jegyzeteim?!- kaptam a fejemhez a tükör elõtt. Szépen mutatkoznék be rögtön az elsõ alkalommal a diákoknak. Hajamat és leheletnyi sminkemet megigazgattam és kirontottam a szûk lyukba, majd be a szobámba. Hálát adtam az égnek, amiért még (még!) rend volt ott, hiszen nem is olyan rég költöztem be. Az sem volt hátrány, hogy két ajtóval odébb volt a terem. De azért szolgálhattak volna olyan lakórésszel, aminek jópár centivel magasabb ajtaja van... Vállat vontam, s három pálcasuhintással meg is oldottam a problémát. Füzetem még tegnap kikészítettem a székre, habár tudtam, hogy nem lesz szükségem rá, legfeljebb ha nagyon ideges leszek. Ami már kezdett hatalmába keríteni.*
*Ránéztem az órámra: még tíz teljes percet kellett kibírnom a saját társaságomban. Lerogytam a székre, ahonnan az elõbb távolítottam el a füzetem. Gondolataim makacsul az elsõ pillanat felé terjengtek, mikor belépek az ajtón. Szinte láttam minden döbbent arcot, amivel szembe kell majd néznem. Hogy miért foglalkozom a véleményükkel? Nos, már akkor eldöntöttem, hogy nem kegyetlenkedni jöttem ide, mikor beadtam a jelentkezést. Sosem értettem, miért kell a tanároknak elviselhetetlen szipirtyóknak lenniük, mikor a diákoknak ígyis-úgyis tanulniuk kell. Ha meg kell, mért ne lehetne kellemes körülmények között?*
*Elmélkedésembõl a csengõ zökkentett ki. Ruhámat kisimítottam magamon és határozott léptekkel vonultam ki a szobából és az elõtérnek sem nevezhetõ kis lyukból. A folyosón a szomszéd, nyitott ajtón kellett bemennem. Az imént végzett suhintásokat megismételtem, majd fejlehúzás avagy -beverés nélkül sikerült bejutnom az osztályterembe. Széles mosollyal köszöntöttem az osztályt:
-Szép jó reggelt!
~Eddig tiszta sor...~ zökkenõmentesen léptem a katedrára, ahol az egykori tanári asztalt lecserélték egy nagyobb testvérére. Neki támaszkodtam az oldalának, a diákok felé fordultam és megkezdtem az elsõ bemutatkozásom:
-Shirley Theodora Swinton vagyok, Franciaországban születtem... Járt már valaki Briançon-ban? Egy órán majd talán közbeiktathatjuk. De errõl inkább nem beszélek többet, majd meglátják következõ órán a tanítási módszereim.- megengedtem magamnak egy mosolyt, amit rajt is hagytam az arcomon- Követ voltam a francia óriások és az angol... varázslók között - helyesbítettem gyorsan, mielõtt elszóltam volna magam -Szabad idõmben szívesen tanulok nyelvet, zenélek, énekelek, vagy kirándulok. Csodálatos helyek vannak errefelé. Nos, most önök következnek!
*Túlestem a nehezebbik részén... Csendben végighallgattam mindenkit, Csupán néha szúrtam közbe egy-egy ártatlan kérdést a lakóhelyükrõl, avagy hogy mit csinálnak szabadidejükben. Nem mondtak sokmindent magukról, talán még meg voltak szeppenve egy csöppet. Végül is ez most jól jött, mert legalább nyugodtan le tudtam adni az anyagot.*
-Ha jól látom - rápillantottam az órámra -, maradt még elég idõnk az elsõ leckére. Ismétléssel kezdenénk, olvassák át a következõ utáni órára a füzeteiket az idõszámításunk elõtti korról. Mielõtt felháborodna a díszes társaság, mondanám: jól jön, hogy most vesszük az anyagot. Annyit mindenesetre mondanék, hogy melegen öltözzenek és kényelmes ruhát vegyenek jövõ órán! Már ha lehetséges ez a kombináció...
*Nem vártam meg az elsõ értetlenkedõ kérdést sem, a táblához vonultam és felírtam a címet:
- Csupán kis kedvcsinálásként kezdjük az inkákkal. Véleményem szerint elég izgalmas kor. Nos, ezt önök is meglátják majd. Vágjunk bele... Az inkák eredetérõl nincs egyértelmû ismeretünk. Egyes történészek szerint hírük és kincseik a világutazó föníciaiakon keresztül már az ókorban eljutottak a Földközi-tenger vidékére. Ez részben igaz csak. Néhányszáz évvel korábban a vikingekkel tartott egy varázslókból álló csoport is. Akik persze csak egymás elõtt fedték fel erejüket. Ez a csoport délebbre hajózott, majd végül Közép-Amerikában értek partot. Onnan azonban még délebbre vonultak, ismeretlen okok miatt, s ott telepedtek le. Késõbb a 12. században egy õslakos dél-amerikai indián törzs a perui hegyek közül a termékeny Cuzco völgybe vándorolt, hogy új otthont teremtsen. Az ott létrehozott települést szintén Cuzcónak nevezték - felírtam az évszámot és a település nevét a táblára. Próbáltam olvashatóan írni, ez többé-kevésbé sikerült is - Tizenhárom inka uralkodót tart számon a történelem, ebbõl az elsõ hét még inkább törzsfõnek tekinthetõ. - ezt is feljegyeztem - Az inka birodalom hihetetlenül gyors terjedése a kilencedik uralkodó, Pachacuti Incka Yupanqui 1438-as hatalomra kerülésével kezdõdött el. - tisztán hallottam, amint Némelyik diák lélegzete elakad a furcsa név hallatán, ezért ez is felkerült a táblára, valamint az évszám is - Pachacuti négy tartományra osztotta a birodalmat, majd azokat egyfajta szövetségi rendszerbe szervezte, élükre pedig erõs vezetõket állított. Az õ nevéhez fûzik az egyetlen épen megmaradt város, Machu Picchu felépítését, amely családi vagy nyári rezidenciaként, illetve kultuszhelyként szolgált. Inti napistent imádták, az Andok magas csúcsai között építették fel, ahol a Nap-templomot a Nap-leányai õrizték.
*Az utolsó informásiók is felkerültek a táblára, ám sajnos többre már nem maradt idõ. A csengõ ismét megszólalt, de vele együtt én is:
-Ne feledjék: jövõ órára melegen öltözzenek! Ha lehet, pár perccel elõbb érkezzenek is meg! Mennyi az osztálylétszám? - miután megkaptam a választ, folytattam - Köszönöm a figyelmet. A viszontlátásra!
*Mosolyogva vártam, amíg mindenki kivonul a terembõl. Az azért kicsit rosszul esett, hogy a legtöbbjük nagy ívben kikerült. Ugyan mire gondolnak? Ha végrengzõ fenevad lennék, nem kaptam volna állást olyan helyen, ahol hemzsegnek a kiskorúak. Kicsit megtépázott kedvvel léptem be újra a szobámba, de sejtettem, hogy ez mindennapos állapot lesz, legalább az elsõ egy hónapban. Sóhajtottam egyet, majd átolvastam a következõ órai vázlatom...*
*Ránéztem az órámra: még tíz teljes percet kellett kibírnom a saját társaságomban. Lerogytam a székre, ahonnan az elõbb távolítottam el a füzetem. Gondolataim makacsul az elsõ pillanat felé terjengtek, mikor belépek az ajtón. Szinte láttam minden döbbent arcot, amivel szembe kell majd néznem. Hogy miért foglalkozom a véleményükkel? Nos, már akkor eldöntöttem, hogy nem kegyetlenkedni jöttem ide, mikor beadtam a jelentkezést. Sosem értettem, miért kell a tanároknak elviselhetetlen szipirtyóknak lenniük, mikor a diákoknak ígyis-úgyis tanulniuk kell. Ha meg kell, mért ne lehetne kellemes körülmények között?*
*Elmélkedésembõl a csengõ zökkentett ki. Ruhámat kisimítottam magamon és határozott léptekkel vonultam ki a szobából és az elõtérnek sem nevezhetõ kis lyukból. A folyosón a szomszéd, nyitott ajtón kellett bemennem. Az imént végzett suhintásokat megismételtem, majd fejlehúzás avagy -beverés nélkül sikerült bejutnom az osztályterembe. Széles mosollyal köszöntöttem az osztályt:
-Szép jó reggelt!
~Eddig tiszta sor...~ zökkenõmentesen léptem a katedrára, ahol az egykori tanári asztalt lecserélték egy nagyobb testvérére. Neki támaszkodtam az oldalának, a diákok felé fordultam és megkezdtem az elsõ bemutatkozásom:
-Shirley Theodora Swinton vagyok, Franciaországban születtem... Járt már valaki Briançon-ban? Egy órán majd talán közbeiktathatjuk. De errõl inkább nem beszélek többet, majd meglátják következõ órán a tanítási módszereim.- megengedtem magamnak egy mosolyt, amit rajt is hagytam az arcomon- Követ voltam a francia óriások és az angol... varázslók között - helyesbítettem gyorsan, mielõtt elszóltam volna magam -Szabad idõmben szívesen tanulok nyelvet, zenélek, énekelek, vagy kirándulok. Csodálatos helyek vannak errefelé. Nos, most önök következnek!
*Túlestem a nehezebbik részén... Csendben végighallgattam mindenkit, Csupán néha szúrtam közbe egy-egy ártatlan kérdést a lakóhelyükrõl, avagy hogy mit csinálnak szabadidejükben. Nem mondtak sokmindent magukról, talán még meg voltak szeppenve egy csöppet. Végül is ez most jól jött, mert legalább nyugodtan le tudtam adni az anyagot.*
-Ha jól látom - rápillantottam az órámra -, maradt még elég idõnk az elsõ leckére. Ismétléssel kezdenénk, olvassák át a következõ utáni órára a füzeteiket az idõszámításunk elõtti korról. Mielõtt felháborodna a díszes társaság, mondanám: jól jön, hogy most vesszük az anyagot. Annyit mindenesetre mondanék, hogy melegen öltözzenek és kényelmes ruhát vegyenek jövõ órán! Már ha lehetséges ez a kombináció...
*Nem vártam meg az elsõ értetlenkedõ kérdést sem, a táblához vonultam és felírtam a címet:
Az inkák
- Csupán kis kedvcsinálásként kezdjük az inkákkal. Véleményem szerint elég izgalmas kor. Nos, ezt önök is meglátják majd. Vágjunk bele... Az inkák eredetérõl nincs egyértelmû ismeretünk. Egyes történészek szerint hírük és kincseik a világutazó föníciaiakon keresztül már az ókorban eljutottak a Földközi-tenger vidékére. Ez részben igaz csak. Néhányszáz évvel korábban a vikingekkel tartott egy varázslókból álló csoport is. Akik persze csak egymás elõtt fedték fel erejüket. Ez a csoport délebbre hajózott, majd végül Közép-Amerikában értek partot. Onnan azonban még délebbre vonultak, ismeretlen okok miatt, s ott telepedtek le. Késõbb a 12. században egy õslakos dél-amerikai indián törzs a perui hegyek közül a termékeny Cuzco völgybe vándorolt, hogy új otthont teremtsen. Az ott létrehozott települést szintén Cuzcónak nevezték - felírtam az évszámot és a település nevét a táblára. Próbáltam olvashatóan írni, ez többé-kevésbé sikerült is - Tizenhárom inka uralkodót tart számon a történelem, ebbõl az elsõ hét még inkább törzsfõnek tekinthetõ. - ezt is feljegyeztem - Az inka birodalom hihetetlenül gyors terjedése a kilencedik uralkodó, Pachacuti Incka Yupanqui 1438-as hatalomra kerülésével kezdõdött el. - tisztán hallottam, amint Némelyik diák lélegzete elakad a furcsa név hallatán, ezért ez is felkerült a táblára, valamint az évszám is - Pachacuti négy tartományra osztotta a birodalmat, majd azokat egyfajta szövetségi rendszerbe szervezte, élükre pedig erõs vezetõket állított. Az õ nevéhez fûzik az egyetlen épen megmaradt város, Machu Picchu felépítését, amely családi vagy nyári rezidenciaként, illetve kultuszhelyként szolgált. Inti napistent imádták, az Andok magas csúcsai között építették fel, ahol a Nap-templomot a Nap-leányai õrizték.
*Az utolsó informásiók is felkerültek a táblára, ám sajnos többre már nem maradt idõ. A csengõ ismét megszólalt, de vele együtt én is:
-Ne feledjék: jövõ órára melegen öltözzenek! Ha lehet, pár perccel elõbb érkezzenek is meg! Mennyi az osztálylétszám? - miután megkaptam a választ, folytattam - Köszönöm a figyelmet. A viszontlátásra!
*Mosolyogva vártam, amíg mindenki kivonul a terembõl. Az azért kicsit rosszul esett, hogy a legtöbbjük nagy ívben kikerült. Ugyan mire gondolnak? Ha végrengzõ fenevad lennék, nem kaptam volna állást olyan helyen, ahol hemzsegnek a kiskorúak. Kicsit megtépázott kedvvel léptem be újra a szobámba, de sejtettem, hogy ez mindennapos állapot lesz, legalább az elsõ egy hónapban. Sóhajtottam egyet, majd átolvastam a következõ órai vázlatom...*