|
Post by Candace Lockhart on Mar 22, 2008 18:51:01 GMT 1
- Nagyterem - A mennyezet elvarázsolt, hogy úgy nézzen ki, mintha az égbolt lenne...
|
|
|
Post by Candace Lockhart on Mar 22, 2008 19:19:55 GMT 1
Az elsõ tanévnyitó ünnepség, Dumbledore halála óta. Voldemort szigorúan kikötötte, hogy nem szabad a hagyományokon változtatni. Az elsõsöket csónakokon kell a kastélyba szállítani, mivel Hagrid már rég nem dolgozik itt, egy házimanót bíztak meg azzal a feladattal, hogy biztonságban vezesse a csónakokat. Candace is azon volt, hogy minden tökéletes legyen. Diákként nem is tûnt nehéz feladatnak megszervezni az évnyitót, most már elismerte, hogy igenis nehéz. Ráadásul még olyan rémhírek terjengtek, hogy egykori Fõnix Rendjések szabotálni fogják az ünnepséget. Biztosítani kellett minden emeletet és termet, Voldemort védõbûbáj alá vonta az egész kastélyt, ami talán még Dumbledore varázslatánál is erõsebb volt. Hét óra, megérkezett a Roxfort Expressz Roxmortsba. Candace futni kezdett a Nagyterem felé, hogy még mindent utoljára ellenõrizzen, és a többi tanárral egyeztessen...
|
|
|
Post by Calliope A. Brown on Mar 22, 2008 19:33:37 GMT 1
~Máris késésben Aurélia? Ejj-ejj. De a Nagyúr türelmes. Mindenesetre azt akarom minden a rendes kerékvágásban haladjon, értetted?~ Szólal meg fejében a Nagyúr hangja mire ő csak magának bólint is elindul a Nagyterem felé, kislányával Kirával. A kislányon dísztalár van ahogy anyja is sötétkék talárját öltötte magára. Mellette Candace fut el, megfogja a nő vállát. -Várjon. Segíthetek valamiben? Az elsősök? Mennyien vannak? Gondolom eléggé megcsappantak. De nem nagyon maradt már több iskola hisz a Nagyúr többségét hatalma alá vette, azok pedig nem maradtak hm... normálisak, mint a Roxfort. Remélem megjegyezte a nevem, de még csak egyszer találkoztunk tegnap. Azért elmondom mégegyszer. A nevem Calliope Aurélia Brown, görög. Mondja goyrsan hadarva és suttogva úgy hogy lánya csak keveset hallhasson a szavakból. -Minden rendben fog zajlani...Legalábbis remélem. Már elmúlt hét óra, hol késlekednek a gyerekek? Kérdezi idegeskedve nem akarja hogyVoldemort Nagyúrnak valami gondja legyen ezzel az egésszel.
|
|
|
Post by Sanea Lynx on Mar 22, 2008 19:54:28 GMT 1
Sanea a vonatút óta nem találta a helyét. Nem tudta,hogy az elsősökkel együtt csónakon érkezik-e meg az iskolába (ezt különösen nem szerette volna,tudta,hogy jobb neki,ha minnél kevesebben veszik észre),és egyáltalán hogyan is osztják be.Nem szeretett a középpontban lenni,és egy hatodéves az elsősök között igen feltűnő lett volna.Aztán úgy döntött,a felsőbbéveseket követve bevonul a nagyterembe.~Ha baj lenne,biztosan szólnának.~A beosztás is aggasztotta,nem akart a Mardekárba kerülni,pedig az összes családtagja sötét varázslatokkal foglalkozott,vagy csak egyszerüen gonosz volt.Aki véletlenül normálisnak született,azt rövid úton kitagadták,vagy elrejtették a varázsvilág szeme elől,mondván,"nem viselnének el ilyen szégyent". De azt is jól tudta,hogy ő különbözik tőlük,és ez bátorsággal töltötte el.Körülnézett,és halvány mosollyal az arcán leült a Griffendélesek asztalához,várva az igazgató beszédét.
|
|
|
Post by Candace Lockhart on Mar 22, 2008 20:01:56 GMT 1
Miközben Candace rohan a Nagyterembe, összefut az új Legendás lények gondozása tanárral. - Köszönöm, nem kell segítség, már csak ellenõrzöm, hogy minden rendben van-e. A felsõbb évesek a fiákerekben utaznak, az elsõsök meg már beszálltak a csónakokba. Remélem nyugodtan le fog zajlani az évnyitó. Candace a kislányra nézett. - Az ön gyermeke is idén elsõ éves? Majd egy patrónus jelent meg a folyosó végén, a hírrel, hogy minden diák megérkezett, már csak a beosztás van hátra.
|
|
|
Post by Calliope A. Brown on Mar 22, 2008 20:16:24 GMT 1
-Nem? Akkor nem, csak azt szeretném hogy midnen a legnagyobb rendben menjen le. Ezt akarja a Nagyúr is, tehát, nem lehet ellenekezni vele, maga is tudja. Remek, remek. Nem sokára ide is érnek ha minden jól megy. Mondja egy halvány és elégedett mosollyal, a kérdésre már válaszolna is, de a kislány megelőzi édesanyját és illedelmesen bemutatkozik majd válaszol a feltett kérdésre. -Jó estét kívánok. Kira Brown vagyok, és még csak hét éves. Még van időm az első évfolyamig, de addig is tudok valamicskét elsajátítani a tanároktól. Mondja meglepő intelligensen, aztán pedig elindul a tanári asztal fel. Call egy intés kíséretében kislánya után megy és megfoja a kezét majd elfoglalja a helyét a a tanári asztalnál, ölébe véve a lányát. Kicsit idegesen néz az ajtó felé, mindennek rendben kell mennie, nem akadhat meg a ceremónia. A Nagyúr már így is dühös, de mi lesz ha még megakad ez az egész... vagy kevés elsős lesz..vagy valami. Senki se járna jól vele. Kire szája megremeg, call pedig felé néz. -Mi a baj, Kira? Kérdezi elbizonytalanodva. -Elsős akarok lenni, anya.. Nem lehetne... Kezdi a mondatot de félbeszakítja sajét magát, rájön mit mondott és elmosolyodik, Call pedig csak a fejét csóválja.
|
|
|
Post by Morgana Drevar on Mar 22, 2008 20:39:42 GMT 1
~Remek a legelsõ munkanapon márisis késni gratulálok Morgan ezt szépen megcsináltad~ *mérgelõdik magában majd szinte beesik a Roxfortba és homályos emlékeit követve elindul a nagyterem felé. Az ajtó zárva hát persze az ünnepség már rég elkezdõdött valamit hallott arról hogy a tanári asztalt hátulról is meglehet közelíteni.* ~egy próbát megér~ *ládáját leparkolja egy férre esõ helyen majd elindúl remélve hogy valaki útba igazítja. Fólyosó lépcsõ ajtók hada merre induljon?*
|
|
|
Post by nathaniel on Mar 22, 2008 20:55:36 GMT 1
*Magas sármos férfi sétál be a Roxfort ajtaján sötét kék sálját megigazítja (ez persze elengeghetetlen) fekete talárja is tökéletes. Zsebre vágja kezeit és magabiztos léptekkel indul meg a nagyterem felé. Egek milyen régen nem járt erre látszólag semmi nem változott. Miért is változna múlhatnak a századok de hát a Roxfort az örök. Belépett a nagyterembe a négy asztal a helyén. Miyen furcsa hogy most nem a hollóhát asztala felé igyekszik. Kék szemei végig mérik a tanári asztalt* ~ még nincsenek sokan és csupa nõ~ *állapítja meg magában vigyorogva.* - Jóestét a hölgyeknek. Én Nathaniel Bres vagyok. Gyógynövény tanár ha mindenigaz.
|
|
|
Post by Candace Lockhart on Mar 22, 2008 20:56:03 GMT 1
Candace végignézett az elsõsökön, eszébe jutott, amikor õ is a beosztására várt. Félt, hogy ha nem a mardekárba kerül, a szülei kitagadják. Erre azért nem került sor, mardekáros lett. Egyre csak fogytak a diákok. - Griffendél - kiáltotta a Teszlek Süveg, majd hangos tapsolás közepette a Griffendélesek asztalához szaladt egy lány. Miután az utolsó tanuló is helyet foglalt, Candace felállt, hogy elmondja beszédét. Azon nyomban síri csönd lett, mindenki ránézett várva mondandóját. - Köszöntök minden diákot itt, a Roxfort Boszorkány és Varázslóképzõ Szakiskolába! Elõször is bemutatkoznék, Candace Lockhart professzor vagyok, a Sötét Varázslatok tanár, és ideiglenes igazgató! Calliope A. Brown professzor, Legendás Lények Gondozása tanár és a Hollóhát házvezetõje. Morgana Drevar professzor, bájitaltan tanár és a Mardekárosok házvezetõje. Nathaniel Bres professzor, Gyógynövénytan tanár... A szólított tanárok felálltak és meghajoltak, a diákok tapssal köszöntötték õket. - Nem is szaporítom tovább a szót, jó étvágyat mindenkinek! Beszéde végén mindenki tapsolt, majd miután megjelentek az ételek, hozzá is látak, hogy elfogyasszák mindet. Candace fellélegzett, ezen is túl van már. Felnézett az elvarázsolt mennyezetre, mely most nyugodt, holdvilágos éjjelt ábrázolt, majd szedett magának levest...
|
|
|
Post by Sanea Lynx on Mar 22, 2008 21:18:30 GMT 1
A beosztás végének közeledtével csak egy ember lett egyre idegesebb.Az illető a Griffendél asztalánál ült,és görcsbe rándult gyomorral gondolkozott azon,hogy mit tegyen ha az ő nevét monják-vagy nem mondják.Egyiknek sem örült volna.De mikor az utolsó elsős is sugárzó arccal az asztalukhoz szaladt,mégis megkönnyebbült egy kicsit.~Majd megkeresem ebéd után az egyik tanárt,valamit csak kitaláltak azoknak,akik nem elsősként iratkoztak be.Egyébként igazán mondhattak volna valamit,hiszen anyuék épp ezért küldtek baglyot már a nyáron,hogy elkerüljük a félreértéseket.~-gondolta mérgesen.De aztán eszébe jutott,hogy valószínüleg senki nem akarná nagy dobra verni,hogy felvesznek valakit,akit a Dumstrangból kirúgtak.Az sem kerülte el a figyelmét,hogy ez a hely,annak ellenére,hogy szintén Voldemort irányítása alatt áll,mennyivel barátságosabb,szebb, mint régi iskolája.A mennyezet,a falak,és a pompás vacsora mind lenyűgözték,de mégis úgy érezte,nem esik neki olyan jól a kedvenc pudingja sem,mint ha már tudná,melyik ház lakója lesz a következő két évben.
|
|
|
Post by Candace Lockhart on Mar 22, 2008 21:46:54 GMT 1
Candace egésznap azon gondolkozott, hogy mit felejtett el, vagyis kit. Aztán mint derült égbõl villámcsapás hirtelen emlékezett, hogy idén van egy volt Durmstrangos diák. "Szegény azt se tudta, hogy hova menjen, hogy felejthettem el? De... mi is a neve?" Az asztal alatt begyüjtõ bûbájjal magához hívott egy levelet, amit még nyáron kapott. " Sanea Lynx" - Olvasta a nevet, mivel fotó is volt mellékelve hozzá, tudta, kit kell keresnie. Vacsoráját otthagyta azonnal, ment megkeresni Sanea Lynx-t. - Elnézést Sanea, kifáradnál velem a folyosóra? Az átiratkozásodról szeretnék veled beszélni! Candace körülnézett, szerencséjére, mindenki el volt foglalva, nem figyelték. - Elnézésedet kérem Sanea, hogy csak most tudunk beszélni. Bevallom, teljesen kiment a fejembõl, hogy átiratkoztál. Persze nagyon szívesen fogadunk! Gondolom elég kényelmetlenül érezted volna magad a sok kicsi között, ezért inkább most osztanánk be. Elõvette a Süveget, és Sanea fejére rakta. - Griffendél - kiáltotta kis várakozás után. - Szóval a Griffendél házhoz fogsz tartozni. A vacsora után majd a prefektusok megmutatják a tornyot, és a jelszót. A reggeli 7-kor kezdõdik, és 9-ig tart, itt a Nagyteremben. A csomagjaidat már felvitték a hálószobádba. Ha valami problémád lenne, csak szólj nekem, vagy az egyik tanárnak. Hadarta Candace. - Van valami kérdésed? Mosolygott kedvesen a lányra.
|
|
|
Post by Sanea Lynx on Mar 23, 2008 11:27:38 GMT 1
- Nincs,tanárnő.-mondta kissé döbbenten,meglepte,hogy mégsem felejtették el.Ráadásul a Griffendélbe került!Ennél nagyobb öröm nem is érhette volna.Magában elmosolyodott,mert szülei arcára gondolt, arra,hogy milyen lesz,mikor megtudják:"Nem elég szégyen,hogy a Roxfortba járok,ráadásul Griffendéles lettem!" Miközben azt tervezgette,milyen lenne a legbosszantóbb levél,amiben erről a szüleinek beszámolhatna,észrevette,hogy a tanárnő már visszatért a nagyterembe.Gyorsan ő is visszatért,és mostmár jogosan ült le a Griffendélesek közé,befejezni a vacsorát. Boldogan ment fel a klubbhelyiségbe,a prefektusok útmutatásával,akik elmotyogták a jelszót a bejáratot őrző festménynek,aztán elmondták Saneának is.Ahogy fölért a hálóba,a baldachinos ágyak közé,eszébe jutott,talán beszélgetnie,ismerkednie kéne a többiekkel,de ehhez túl fáradt volt már,úgyhogy csak hagyta,hogy elnyomja az álom.
|
|
|
Post by Calliope A. Brown on Mar 23, 2008 12:31:25 GMT 1
Mikor Candace kimondja a nevét, persze középső neve helyet csak egy A-t ejtve feláll a tapsra pedig csak biccent eggyet. Remek. Tanár sose volt még nem hogy házvezető, de amit Voldemort Nagyúr akar azt meg is kap. Ez a feladata be kell töltenie ezt a két posztot és Call persze legnagyobb tudása szerint megpróbálja elvégezni a feladatot. Nem messze tőle ott ül az új Gyógynövénytanár is, ahogy illendő bemutatkozik Neki is. -Jó estét. Calliope Aurélia Brown professzor vagyok, újdonsült Hollóhát házvezető és Legendás Lényeg Gondozása tanár. Hívhat Callnak is. Mondja és a kezét nyújtjs a Gyógynövénytan tanárnak. Valószínűleg hallotta az ideiglenes igazgató beszédét és bemutatását, de a biztonság kedvéért mégegyszer elmondja a nevét. Végre megjelennek az ételek is, Call pedig szed magának egy kevés kagyló-levest. Lassan enni kezdi a kiszedett ételt, Kire pedig már szedett magának, szintén levest. Csendesen eszik, feltünés nélkül de tempósabban kanalazza az étket mint az előbb, minél előbb fel szeretne menni az irodájába, itt túl sok ember van, Call pedig nem szereti az embereket. Vagys szereti őket csak akkoir nem ha túl sokan vannak körülötte
|
|
|
Post by nathaniel on Mar 23, 2008 13:25:51 GMT 1
*Neve említésére felemelkedik is könnyed mosollyal biccent a társaság felé. Majd visszaül a helyére. ~ Calliope olyan görögös szép nõ, tisztára szerencsém van~ vigyorog magában. Hát persze mit is tartana Nathaniel Bres szerencsének, ha nem, azt hogy nõk veszik körül. Amikor a nõ kézfogásra nyújtaná a kezét õ magához, húzza, és könnyed kézcsókot lehel rá. - Részemrõl az öröm hogy megismerhetem Call szólítson csak Natnek, ha kérhetem. Egyébként én magam is Hollóhátos voltam valamikor réges-régen. *mosolyog a nõre majd maga is szed egy keveset a levesbõl közben érdeklõdve figyeli a többieket a tanárok asztalánál tõle távolabb még két nõ ül ~tényleg mázlista vagyok~ és vigyorogva áll neki levesének*
|
|
|
Post by Calliope A. Brown on Mar 23, 2008 13:39:52 GMT 1
Kézcsók. Nem szereti. A mi Call professzorunk kifejeztten nem szereti, ha kézen csókolják, persze ha máshol azt nem bánja, de hogy kézen. Az egy dolog hogy ősi máguscsaládban született és van néhány hagyományuk de ezt a gesztust sose szerette, persze nem tesz a dologra megjegyzést, pedig görög. A görögökről hallott már néhány olyan dolgot hogy tüzesek, de ki tudja hogy mikor. -Tehát, Nate. Tényleg Hollóhátas volt? Ez számomra meglepetés. Micsoda véletlen. Én nem a Roxfortba jártam iskolába, hanem Görögországban az egyikbe. Igaz, az ottani tanítás az ittenihez képest alacsonyabb, édesapámnak hála, szerencsére Kiváló tanulmányi eredménnyel végeztem. Eddig még nem volt tanári tapasztalatom, se házvezetői, kicsit félek hogy kudarcot vallok. Bár remélem ez nem fog megtörténni. Ó, jó étvágyat, Nate. Mondja apró akcentussal és mosollyal. Akcentusa nem túl gyakori de akkoris kicsit zavaró.
|
|
|
Post by Morgana Drevar on Mar 23, 2008 15:14:58 GMT 1
*Morgana Candace oldalán ült az asztalnál ás gondolataiba merülve kanalazgatta kagyló levesét Nem volt benne biztos hogy képes lesz rendesen betölteni posztját igaz õ is volt fiatal meg még most is az de ennyi gyerek, de biztos menni fog eddig még mindig sikerült megoldani a dolgokat holnap mindenesetre biztosan benéz a klubhelyiségbe meg aztán elkellene kezdeni szervezni a kviddics csapatot mert hát jó lenne megnyerni a házkupát. Aztán meg szervezni kéne valami Mardekáros ismerkedõs dolgot, hogy azért tudja kik vannak a házában. Tetejében még itt van az elsõ óra is hirtelen ötlettel Candacehez fordul.* - Ne haragudj de megtarthatom holnap az elsõ órámat?
|
|
|
Post by Candace Lockhart on Mar 23, 2008 16:13:56 GMT 1
"Nagyon finom lett a szamócás puding"- gondolta Candace, majd szedett még. Már nagyon utna a vacsorát, gondolatban már az ágyában volt, amikor a mellette ülõ Morgana megszólította. - Tulajdonképpen holnap reggel fogjuk az órarandet megcsinálni, és az elsõ nap még csak ismerkedés lesz. -Válaszolta. Egyre nagyobb lett a hangzavar, már minden diák befejezte a vacsorázást. Újra felállt, és csendet kért. - Figyelem, az órarendeket a holnapi reggelinél kapjátok meg, ami 7 órakkor kezdõdik, senkise késsen el! Most pedig menjetek a hálókörleteitekbe, a prefektusok odavezetnek, és a jelszót is megmondják nektek. Jó éjszakát mindenkinek! A diákok felugrottak, majd a prefektusok kíséretével elmentek...
|
|
|
Post by Dorinda Hilary Williams on Mar 23, 2008 16:54:34 GMT 1
Dorin egy kicsit elkéset az évnyitóról, de hát volt más dolga is mint például kipaolni, mert azt se árt...De mikor benyitott a nagy ajtón próbált nem nagy feltünést kelteni és goyrsan oda is sietett a Holóhát asztalához és közben reménykedet, hogy senki nem vette figyelembe a kis késését..Már biztos egy csomó mindenről lemaradhatot...De a lényeg, hogy megérkezet..Mikor leütl az asztalhoz szét nézett, hogy hányan néznek rá a késés miatt, de szernecsére senki sem...Mikor végre kényelemsen elhelyezkedet akkor nézet a tanári asztal felé és közben szemlélte a sok ismereteln diákot akiket még élvetében nem látott soha sehol...De reméle, hogy majd nemsoká szerez barátokat, mert nem sok kedve van hozzá, hogy magában társalogjon bár elvan ő úgyis..De most inkább a Nagyteremben zajló eseményekre figyel..
|
|
|
Post by nathaniel on Mar 25, 2008 13:09:04 GMT 1
- Köszönöm szépen önnek is jóétvágyat. *mosolygott a nõre ~szimpatikus bár a kézcsókot valószínüleg nem kedveli~ - Hát valóban Hollóhátas voltam bár mily hihetetlen. Igaz hogy nem az a tipikus Hollóhátas mert csak egy hilyán voltam kitûnõ. Valóban ön görög? A Brown nem tipikusan görög név. *közben szed magának egy keveset a fõételbõl is de, közben inkább már a puding felé kacsingat majd ismét a nõhöz fordul.* - Szerintem Calliope ön megállja majd a helyét mind a két poszton. Nehezen tudnám elképzelni, hogy esetleg kudarcot vallana igazán talpraesettnek, látszik. Pf ez röhejes mit szólna, ha összetegezõdnénk?
|
|
|
Post by William Wilson on Apr 2, 2008 19:48:08 GMT 1
Will Wilson helyet foglalt a Griffendél asztalánál, miután megérkezett a fiákerrel a Roxfortba. Érdeklõdve nézett körbe a diákok tömegében. Remélte, végre talál egy jó barátot ebben a hatalmas iskolában. Eddig ez nem sikerült neki. Évfolyamtársai „se veled, se nélküled” kapcsolatban voltak vele. Nem érdekelte õket Will „magánélete”, viszont ha eltûnne, alighanem hiányozna nekik a tudálékos fiú. Kreol bõre miatt is kiközösítették. Ismeretlen, korabeli arcokat keresett. Reménykedett egy új diák érkezésében (persze az elsõsökön kívül). Szemével végigpásztázta az asztal mellett ülõ fiatalokat. Az évnyitó beszédre persze odafigyelt, de az elsõsök beavatása közben is a diákokat fürkészte. Nem sokáig kellett keresgélnie, egy lányt pillantott meg a szemközti oldalon. Will nyomban felfigyelt a lány szorongására. Azonnal tudta, hogy új diák. Ám, gondolta nem kapkod el semmit, nem megy oda egybõl. Ezt a lehetõséget azonban nem szalaszthatja el. Majd egy legközelebbi alkalommal talán megismerheti. Most azonban boldogan evett tovább. Vacsora után felsétált a Giffendél toronyba, beledõlt a baldachinos ágyba és nyugovóra tért.
|
|
|
Post by Candace Lockhart on May 24, 2008 18:49:54 GMT 1
Candace belépett a Nagyterembe, látta, hogy még elég sok tanár és diák hiányzik. "Végülis még van fél óra a kezdésig" - gondolta, majd az asztalhoz sétált. Kedvenc dísztalárját vette fel, világoskék volt, és a szoknya részénél hímzett virágok voltak. Egyre gyakrabban pillantott az órájára, remélte, senki se fog elkésni. És már várta, hogy a díszvendég is megjelenjen...
|
|
|
Post by William Wilson on May 24, 2008 19:08:52 GMT 1
Will nagy nehezen labaktatott a Nagyterembe. Éjfekete dísztalárját vette fel. Öltözéke makulátlanul fekete volt, leszámítva sötétkék nyakkendõjét. Cipõje elviselhetetlenül kényelmetlen volt. Menet közben összeborzolta a haját, habár éppen az imént fésülködött meg. Már megszokta, hogy haja mindig rakoncátlanul kócos. Utált így kiöltözni. Általában egy farmer és egy poló volt rajta. Azonban kényelmét most félre kellett tennie az ünnepély miatt. Kíváncsi volt, kinek rendeznek ekkora felhajtást. Netán a Sötét Nagyúrnak? Ezt az ötletet nyomban el is vetette, mivel õ általában a kastélyban tartózkodik és akkor minden egyes napon ünnepély lenne rendezve. Beslattyogott a terembe és leült a Giffendél asztalához. Megrázta a fejét, hogy még véletlenül se legyen rajta észrevenni, hogy fésût vett volna a kezébe. Aztán várta, hogy megkezdõdjön a ceremónia. Csendben tekingetett körül a teremben és nézte, ahogy a tanárok és a diákok elfoglalják a helyüket.
|
|
|
Post by Jonathan Matthew Rivel on May 26, 2008 14:08:21 GMT 1
Hangos csoszogás hallatszik a folyosók labirintusából, hogy valaki közeledik a Nagyterem felé. Az ifjú ki is lehetne más, mint az új diák Jonathan. Hosszú, fekete talárja alatt fehér póló volt. Ez az öltözék nem nagyon illet a sráchoz, mert õ inkább az ilyen kemény, sportos ruhákat viseli. Nem is vette föl szívesen, de a kényszer óhajtotta így. Egyik pillanatban a csoszogás véget ért, merthogy Jon megállt az ajtóban. Megigazította magán a maskaráját, kezével végig ment a haján, és csak ezután nyitott be. Rajta kívül csak egy másik fiú, és egy nõ volt, akik a terem egy-egy részében foglaltak helyet. Jonathan megcélozta a Hollóhát asztalát, ahol még egy diák sem tartózkodott. Miközben a helye felé sétált, köszöntötte a jelen lévõket.* - Jó napot! *Odaérvén, leült, és szemeivel körbe pásztázva a termet várta a fejleményeket. De senki sem szólalt meg, ezért gondolta Jon, hogy bemutatkozik, hiszen õt még úgy sem ismerik, és õ sem ismer senkit.* -Õ..Jonathan Matthew Rivel vagyok, egy új diák.*Kicsit zavbarban volt, mert nem nagyon szokott hozzá, hogy bekkel mutatkoznia. De ha jól sejti ez így fog lenni egy darabig.*khm..*Ezután sem szóltak semmit, csak ezért köhintet egyet, majd megkérdezte õket.* - És szabad tudnom ön nevét?*majd a fiúhoz fordul*És a tiedét?*Végül csak az volt a feladata, hogy megvárja reakciójuk a kérdéseire.*
|
|
|
Post by William Wilson on May 30, 2008 14:48:03 GMT 1
Will megpördült ültében a hang hallatán. Amint megláta a fiút, odasétált hozzá és a jobbját nyújtotta: - Örvendek Jonathan!- mosolygott szokásához híven- Vagy Matthew? Szerény személyem William Wilson. Ezek szerint új diák vagy. Honnan érkeztél? ~Ez az év kezd sokkal jobb lenni, mint az elõzõek~gondolta boldogan Will~ Talán õ is épp olyan jó fej, mint Sanea. Ezt azonban nem akarta elkiabálni.
|
|
|
Post by Jonathan Matthew Rivel on May 31, 2008 11:14:50 GMT 1
*Jonthan éppen azon volt hogy körme alól kihalássza a maradék kis koszt, mikor egy fiú lépett oda mellé, és kezét felé nyújtotta. ~Hehh?~Meglepte, hogy ilyen hamar idejött hozzá valaki, mert nem gondolta volna, hogy udvariasak szoktak lenni ebben az iskolában a diákok. Persze a kéznyújtást viszonozta, és közben Williamhez beszélt.* - Hello..William! Nekem mindegy, ahogy éppen tetszik! - Jah, igen. Még új, hollóhátas. Gondolom te nem vagy az!? - Fraciaországból, jöttem, azon is belül Nizzából. Te honnan származol?*Hát igen, a beszélgetés nem túl élénk, legalábbis Jonathan számára. Éppen ideje hogy kicsit felébredjen kábulatából.* - Nem ülsz le? Amúgy õ ki?*kérdezte tõle, a fejével egy másik asztalnál ülõ személyre mutatva.* - Mióta vagy itt? *tette fel az újabb kérdést a sorban. Azért ez már túl sok...Ha Mathhew belejön a beszélésbe, akkor annak határa nincs.*
|
|
|
Post by William Wilson on May 31, 2008 12:24:47 GMT 1
- Kérlek, inkább csak Will, jó?- kérte Will a fiút. Utálta, ha teljes nevén szólítják. Habár nem szokták sehogy...- Nem, én Griffendéles vagyok. - Finnországból jöttem, Kitee-bõl. Apám amerikai volt, anyám meg brazil. Aztán Finnországba költöztek- nem tudta, miért, de elmondta a szüleit. A húgáról viszont, késõbb restellte, de megfeledkezett. - Nem, kösz, mert ez nem az én házam. Lockhart profra gondolsz? Õ az ideiglenes igazgató... ha minden igaz- tette hozzá mosolyogva. - Itt kezdtem a sulit, szóval már hatodik éve járok ide. Nagyjából az egész kastélyt ismerem, habár mindig van valami felfedezni való. Hanyadikas vagy? Hova jártál ezelõtt? Hogy-hogy sulit váltottál?-kérdezte meg hirtelen- Már ha szabad megkérdeznem- tette hozzá gyorsan.
|
|
|
Post by Jonathan Matthew Rivel on May 31, 2008 12:57:05 GMT 1
*Mikor Will bejelentette hogy ne Williemnek szólítsa, rögtön bocsánatot kért.* - Bocsi, nem tudtam... - Az jó? Mert nem ismerem annyira a Hollóháton kívüli házakat. A régi sulimban, a Bagolykõben, Levitában voltam, de ott ez ugyanezt jelent. De teljesen megvagyok elégedve vele, nekem ez pont megfelel. *Mikor Will elmesélte röviden a történetét és Jonathan végig hallgatta, eszébe jutott valami. nem is tudja hogy miként, de valahogyan a ggondolat az agyába turkászta magát. A fiú próbálta elnyomni, de végül megkérdezte.* - Te szeretsz valamilyen hangszeren játszani, vagy hasonló? ~Jesszus hogy kérdezhettemilyet...~ Matthew már megis bánta hogy ilyet kérdezett tõle. Hiszen nem lehet mindenki gitár rajongó. Bár ettõl függetlenül szíve mélyén reménykedett hogy nem mondja Wiil azt, hogy nem nagyon vad oda tõle. De ha mégis azt mondja, akkor sincs semmi, maximum nemfognak együtt ilyenekrõl beszélgetni.* - Jah jó, te tudod, de most itt fogsz állni? - Igen rá, jah értem. *Elszégyelte magát, hogy az igazgatót nem ismerte föl. ~Hát ez gáz...~* - Már hat éve koptatod itt padot? Ez szép! Én éppen harmadikos vagyok. A Bagolykõben kijártam az elsõ két osztályt, de anyukámnak új állása lett, itt, és ide kellett költöznünk. Szóval csak ezért vagyok itt.
|
|
|
Post by William Wilson on May 31, 2008 14:13:41 GMT 1
- Nem probléma- legyintett Will- Csak nem szeretem a Williamet. - Igen, szerintem a négy közül a legjobb. Persze a többi is ugyanolyan jó- tette hozzá gyorsan, kínos vigyor kíséretében. - Imádok gitározni- felelte szélesen mosolyogva- Nem telik el egy nap, hogy ne játszak rajta legalább egy-két akkordot. Annak idején még a nagybátyámtól kaptam. Isten nyugasztalja... bírtam az öreget. Noshát nem is volt olyan öreg, de ezt most hagyjuk... A gyász újra tõrként hasított a szívébe. Fájdalmas volt visszaemlékeznie elvesztett szerettére. Roger bácsikája volt az egyetlen, aki megértette õt és aki szintén halálfaló-ellenes volt. Éppen a legrosszabbkor tért örök nyugalomra. Akkor, amikor a családja és Will között levõ ellentét a lemagasabb fokára hágott. És nem volt már senki, aki megvédhette volna Willt. Teljesen magára maradt. Még a húgával sem beszélhetett, különben a Cruciatus átokkal súlytottak le rá. A gitárja maradt a legjobb "cimborája". A zenélés segítette eltûrni a viszontagságokat. És csak annak volt köszönhetõ, hogy nem adta fel. Szerencsére bõ két hét múlva kapta a levelet a Roxforból, hogy felvételt nyert. A pergamen megváltásként érte a fiút. Végre otthagyhatta a családját, akik annyit gyötörték, és új életet kezdhetett. Azonban az itteni élete sem volt habostorta. Ugyanazt kapta, mint otthon. Ez nagy pofonként érte Willt és a lelke darabokra tört. Gyorsan válaszolt Jonathan másik kérdésére, mert már a könnyeivel küszködött. Ezt azonban próbálta leplezni, amennyire tudta. - Igen, itt fogok állni- jelentette ki és zsebre vágta a kezeit- Ugyanis, egyszer le merészeltem ülni egy másik asztalhoz, és a Mardekárosok kiátkoztak a terembõl. Mármint nem lefegyverzõ bûbájokkal, hanem csak simán lehordtak a sárga földig- nem szívesen emlékezett vissza az incidensre. Elég kellemetlen volt. Volt néhány ilyen eset csupán azért, ami: halálfaló szülõk áruló gyermeke. A tetejébe még kreol bõre is volt, szóval a rasszisták is kedvükre szórakozhattak. Már kezdi megszokni a helyzetet. Már ha ezt meg lehet. Nem tehet mást, muszáj alkalmazkodnia. - Semmi gond, nem tudhattad- vonta meg a vállát Will- Dumbledore után akárki lehetett volna az igazgató. - Igen, már öt hosszú éve- halvány mosoly jelent meg a fiú arcán- most a hatodik. És ezzel együtt van még hátra két hosszú esztendõ...- nem volt elragadtatva a gondolattól. Gyorsan témát váltott hát: - Amúgy a szabadidõdben mit szoktál csinálni?- elég bugyután tette fe a kérdést, dehát hogyan tudja meg másképp?
|
|
|
Post by Jonathan Matthew Rivel on May 31, 2008 16:13:02 GMT 1
-Ez komoly? Már attól féltem hogy nem szeretsz gitárt pengetni! *Adta kimagából, és közben fellélegzett, jelezve hogy egy óriási kõ esett le a szívérõl.*- Bár nem tudom mért, de ez most jól esett. Eddig fõként csak azok voltak a barátaim akik konyítottak valamit is a zenéhez, persze azért volt egy-két kivétel, de velük nem voltam el annyira. Nem volt közös témánk, meg hasonlók, szóval azok mégsem voltak annyira barátok. *Egyik haverjával elrendezték hogy kisurranjanak a suliból egy koncertre, de a sok bûbáj mely, védte a az iskola falait, sehogy sem adta meg magát. És rajtakapták õket. Ezután két hétig büntetésben voltak, és mellette egy rakat házit kaptak tanáraiktól. Förtelmes egy idõszak volt, de soha nem fogja meg bánni Jonathan, mert egy élményben gazdag majdnem kiruccanás volt. Aztán Will elmesélte a storyját a leüléssel kapcsolatban* - Most ezért elküldenek a terembõl? Hát ez egy nagy hülyeség. Akkor menjünk olyan helyre, ahol neked is meg nekem is szabad leülnünk. Nah mit szólsz? *ajánlotta fel, s ezalatt egy fal felé mutatott az ajtó mellett. Nem éppen a legjobb hely, de beszélgetésnek megteszi. Majd Jonathan válaszol Will utolsó kérdésére.* - Hát általában gitározok, vagy szöveget írok, vagy alszok. Nagy alvás mániás vagyok. Sokszor volt már hogy azért késtem le egy órát, mert elaludtam, vagy éppen csak csiga lassúsággal készüldtem el az öltözködéssel, és a reggeli tenni valókkal.*Megvakarta mondókája alatt a fejét, ami egy elég buta szokása volt, ha zavarban van. Bár nem kéne zavarban lennie, hiszen biztosan mások is csináltak már ilyet, ha meg nem, akkor sincs semmi. De Jonathan nem így gondolta. Szülei úgy tanították, hogy mindig pontosan érkezzen valahova, vagy mindig illedelmes legyen. Ezzel szemben keresztszülei azt mondták neki, hogy ahol csak lehet kössön bele mindenkibe, és legyen szemtelen. Matthew viszont a jósággal telt meg nagy részt, és csak egy két tulajdonságaiban látszik õseinak tulajdonságai.* - És nagyon nehéz a suli? - Sok diák van már itt, vagy nem mindig ilyen kihalt a nagyterem? *tete fel a következõ kérdést beszélgetõ partnerénke. ~Elsõ ember, akit megismertem~ Jonathan büszke magára, attól függetlenül, hogy semmi oka nincs rá, mert Will jött oda hozzá, és nem fordítva.*
|
|
|
Post by William Wilson on Jun 1, 2008 14:12:39 GMT 1
- Igen, komoly. El sem tudnám képzelni nélküle az életem- mosolygott Will. Legalább van egy közös témájuk. Talán van több is. Azonban valahányszor a gitárjára gondol, eszébe jut Roger bácsikája is. Azonban az emlékékének csak a jó oldalát próbálja megõrízni. - Igen, szerintem is az. De talán tavaly óta már kinõtték. Néha nagyon gyerekesek tudnak lenni a Mardekárosok- az utolsó mondatnál lehalkította a hangját, nehogy valaki meghallja. Fõleg ne az igazgató. Abból aztán nagy botrány lenne. Talán még egy fincsi Cruciót is kapna- Rendben, menjünk. - Wingardium Leviosa!- mondta határozottan a varázsigét Will mikor odaértek, hogy maguk mellé lebegtessen két széket a túloldalról. A fiú rögtön le is huppant az egyikre. - Hát, ki nem szeret aludni?- tette fel a költõi kérést Will vigyorogva- Olyan ember nincs. - Ha tanul a ember, nem nehéz- felelte Will- Valaki úgy tesz, mintha belepusztulna a tanulásba, pedig nem is olyan megerõltetõ. Nem mindig nehéz. Na persze vannak kivételek. Például a metamorf mágiát én nem tudtam elsajátítani. Az animágiát sem. De legalább patrónust tudok idézni- nevetett saját szerencsétlenségén- Tényleg, ebben az évben tanulod majd a patrónus idézést. Szerinted milyen alakot fog ölteni neked? Merthát biztos sikerülni fog. - Szerintem vagy mindenki elaludt, vagy csak szimplán lusták... Általában idõre jönni szoktak az emberek. Talán mindenki majd az utolsó pillanatban esik be...
|
|