|
Post by Elisha Prevett on Jun 1, 2008 17:22:27 GMT 1
*Halk léptek nesze hallatszik a távolban, majd a folyosó kanyarából elõliben egy lány, hosszú, éjfekete talárban. Végignéz magán és elereszt egy vigyort. Mindigis szerette a földig érõ, fekete ruhákat. Otthon nem viselhetett ilyesmit, mert még valaki azt hitte volna, gonoszságra készûl. Érdeklõdõen szemlélte a folyosó falait és festményeit, még egy - kettõ elõtt meg is állt, hogy minden centiméterét megvizsgálja. Miután megunta buta viselkedését, belépett a nagyterembe. Csodálattal fürkézte odabent a falakat, a csillagos eget ábrázoló elvarázsolt mennyezetet. Egy ideig döbbenten állt az ajtóban, majd észrevette a Griffendél asztalát, és leûlt ott az egyik székre.*
|
|
|
Post by Jonathan Matthew Rivel on Jun 1, 2008 19:32:22 GMT 1
*Matt egy kicsit furán érezte magát. William hanglejtésébõl következtetett arra hogy nem nagyon óhajt most a gitárjáról beszélni. Ki tudja mért, de most nem nagyon lelkesedik ettõl. Hát akkor váltanak témát.* - És az emberek milyenek itt? Vannak abrátságosak, vagy mind bunkó? *Persze azért nem lehet mind bunkó, hiszen itt van Will akivel jonathan teljesen normálisan eltud beszélgetni. közben a srác két széket röptetett a falhoz, ahova Jon az elõb mutatott. Odasétáltak, és már le is ültek. Ebben a pillanatban egy lány lépett be az ajtón. Ruhája igen szép volt, bár a modora nem lehetett ennyire tökéletsen, mert nem köszönt.* - Neked is szia! *Jonathan mégis az udvariasság híve, ezrt is köszönt akkor õ elõször. Aztán visszatért Will-hez.* - Jah, hát úgy tényleg könnyû. Az igaz, hogy én sem vagyok annyira a tanulás híve, de ha kell meghúzom magam. Nem is tudom mért kerültem a hollóhátba, de ez van, most nem tudok ezzel csinálni bármit is. - Hogy hogy? nem sikerült? Bár úgy tudom, hogy azzal születni kell. - Nah igen, arra én is kíváncsi vagyok. Én hódra gondolok, avgy nem is tudom. majd elvállik, nem? *mosoly kíséretében tette föl a maga kis öltõi kérdését. Jonathan tényleg nem tudta, hogy ilyen alakot ölthet a patrónusa, de még az sem biztos, hogy képességeit nem haladja meg az idézése.* - Remélem csak elaludtak, és nem fogunk itt négyesben bulizni. Tényleg, errõl jut eszembe. Végül is mi lesz itt? Mert hallottam hogy lesz valami ünnepség, de semmi mást nem tudok róla.
|
|
|
Post by William Wilson on Jun 1, 2008 20:47:40 GMT 1
- Hát, hogy õszinte legyek nem tudom...- vonta meg a vállát Will- Velem általában bunkók az emberek, de mivel nem ismerem az összes embert egytõl egyig, nem mondhatok véleményt. Ekkor egy lány érkezett a terembe. Gyönyörû, fekete ruháján megakadt Will szeme, de aztán kinyökögte: - Szia! Will visszafordult Jonathanhoz: - Én meg azok közé az idióta emberek közé tartozom, akik szeretnek tanulni. De csak a mágiát. A mugli tantárgyakkal hagyjon engem békén mindenki- nevetett a fiú. - Nem, nem sikerült. Dehát másból meg jó vagyok, szóval elfogadom, hogy valamibõl bénának is kell lenni- ~Hoppá, remélem nem tart egoistának ezek után. De most jól elszóltam magam...~ - Igazából én sem tudom. Úgy hallottam, lesz egy díszvendégünk is, azért kell kiöltözni. Remélem, nem fognak ilyenbõl rendszert csinálni, mert herótom van ettõl a cipõtõl- nevetett Will- Szerinted kit hívtak meg?
|
|
|
Post by Elisha Prevett on Jun 2, 2008 14:18:35 GMT 1
*Elsiha hamarosan felocsúdott ámulatából, méghozzá két fiú köszönésére.* - Sziasztok... *intett oda nekik, majd miután végigpáztázta tekintetével a Griffendél és a többi ház asztalát, úgydöntött, ideje megismerkedni itt emberekkel. Felpattant, és a két fiúhoz sétált.* - Bocs az elõbbi viselkedésemért, csak kissé elmélyültem a terem látványában. Elisha Prevett vagyok, Griffendéles. Ti? *mutatkozott be szépen, elvégre az elsõ benyomás a legfontosabb...* ~Ami már nem lesz jó.~ *tette hozzá gondolatban a lány.*
|
|
|
Post by William Wilson on Jun 2, 2008 19:03:16 GMT 1
Will nyomban felkapta a fejét a lány köszönésére. Gyönyörû ruháján megint elidõzött egy csöppet. ~Tyûha! Micsoda öltözék! És a viselõje sem utolsó!~ Magában mosolygott, aztán így szólt: - Semmi gond. William Wilson, szintén Griffendéles- nyújtotta a kezét mosolyogva. Aztán elkapta a lányét és egy kézcsókot lehelt rá. A családjában ez így volt szokás. Csak késõbb döbbent rá, hogy talán nem kellett volna. Nem tudta, másnál hogy szokott lenni. Remélte, ezért nem nézi idiótának a lány. - Új diák vagy igaz?- váltott gyorsan témát Will. Kissé kínosan érezte magát- Ne láttalak még errefelé. Ha mégis, akkor elnézést. Hanyadik évfolyamra jársz?
|
|
|
Post by Jonathan Matthew Rivel on Jun 2, 2008 19:20:18 GMT 1
~hát a fene egye meg!!!!~ ,,Káromkodott"magában jonathan, egy kicsit elbambul, és már leismaradt a történtekrõl. E közben A leány odajött hozzájuk és bemutatkozott. ~Hát...az meg kell hagyni szép hangja van!~* - Áhh...semmi gond! Megesik az emberrel. *Rámosolyog a lányra, miközben szemeit nézi.* Én Jonathan Matthew Rivel vagyok, Hollóhátas diák aki a harmadik évfolyamba jár. Szabad kérdeznem, a hölgy évfolyamát? *Jonathan szokása, hogy ha lánnyal beszél akkor mindig hölgynek szólítja, vagy annak nevén. Majd látta hogy Will nagyon beakar vágüdni Elishanál, vagy csak illembõl csináltal? Ki tudja, de az biztos hogy megcsókolta kezét. Matt családjában ilyen gesztust csak az idõsebb férfiak mutatnak feleségüknek, vagy nejének anyának. De inkább térjünk vissza a nagyterembe. itt ülnek hármasban és néznek ki a fejükbõl...Végül is egy olyan embernek aki most sazabdult az Azkabanból kellemes elfoglaltság lenne, de így, egy állítólag jó ünnepségen, nagyon unalmasnak tûnt. Vagyis nem csak tûnt, hanem az is volt.* - Nem tudjátok, hogy lesz-e zene, vagy valami hasonló ezen az ünnepségen? *Matthewnak egy remek ötlete támadt, amire még gondolni sem mer, mert ha valaki talán képes a gondolatolvasásra,. elhappolhatja elõle az alkalmat.* - Nah és, te honnan származól? *tette fel a következõ kérdést Elishanak. Aztán ismét Will-hez fordult.* - Tényleg nem tudod hogy a többiek merre járnak? Nem kéne neki szólni, hogy jó lenne ha idetólnák azt a nagy seggüket? ~Szépen kifejezve...~
|
|
|
Post by William Wilson on Jun 2, 2008 19:44:05 GMT 1
~Hölgy?~ ismételte magában Will döbbenten. Hát nem csak az õ családjában vannak ilyen szokások? Apjától legalább nem csak a halálfalós tevékenységek ragadtak rá. Anyja viszont lehordta a fejét, ha nem tette ezt egy lánnyal, akit még nem ismer. Szóval lehet, hogy nem csak apja hatása... - Zene? Nem tudom. Attól függ, ki lesz a díszvendég. Mert ha egy halálfaló, nem hinném, hogy ropni fogja- pimasz mosoly jelent meg a szája sarkában. - Hát nem tudom, hogy szóljunk-e. Ugyanis, lehet, hogy nem is a klubhelyiségben vannak, hanem másfelé kódorognak. És ha így van, miattuk késhetjük le az ünnepséget. Milyen zenére gondoltál?- visszakanyarodott Jonathan elõzõ kérdésére és összevonta a szemöldökét.
|
|
|
Post by Elisha Prevett on Jun 3, 2008 15:57:05 GMT 1
*Elisha kissé meglepõdött az egyik fiú gesztusán, de utána nem tudta elrejteni mosolyát.* - Örülök Will. Ugye nem gond, ha így szólítalak? *kérdezte, de már sejtette magában a fiú válaszát.* - Igen, most jöttem. A Hatodik évfolyamba járok. *Válaszolt nagyokat bólogatva a kérdésre, majd a másik fiúra nézett, és felé is küldött egy nagy mosolyt.* - A hölgy Londonból származik, és igencsak kíváncsi az urak származási helyére is. *mondta játékosan, közben pedig alig bírta ki nevetés nélkül. Ez kissé kiûlt arcára is, így kénytelen volt pillanatra elfordulni, mintha a jelenlévõket fürkészné, majd normális arckifejezéssel visszanézett Will-re és Matt-re.* - Tulajdonképpen most mi lesz itt? *kérdezte, miután eszébe jutott, hogy azt sem tudja, miért van itt.*
|
|
|
Post by William Wilson on Jun 3, 2008 18:57:37 GMT 1
Nagy kõ esett le Will szívérõl, mikor a lányt mosolyogni látta. Csöppet égõ lett volna, ha nem így történik... - Dehogy gond, sõt inkább megköszönném- mosolygott Will- Finnországból jöttem, habár apám amerikai, anyám pedig brazil. Valamilyen ünnepséget rendeztek egy személy érkeztére. Azt ne kérdezd, kiére. Pár perc múlva kezdõdik, és még csak négyen vagyunk? Ez érdekes menet lesz... Az igazgatónõ nem kicsit lesz ideges, ha nem fáradnak le a többiek...- megcsóválta a fejét- Nem tudom, a Mardekárosoknak mekkora lesz a szájuk, ha büntetõmunkára fogják õket- maga elõtt látta azon ház diákjainak az arcát, amint a thesztrálok ólját pucolják, vagy a Tiltott Rengeteg kentaurjait patkolják, és nem tudta visszafojtani nevetését.
|
|
|
Post by Elisha Prevett on Jun 4, 2008 13:40:18 GMT 1
*Elisha figyelmesen hallgatta Will szavait.* - Finnországból? Jajj, az gyönyörû hely lehet! Elszeretnék valamikor jutni oda. Gondolom akkor tudsz finnûl, ugye? *f*ggatta ki Willt, elvégre Finnország volt a lány egyik kedvenc országa.* - Arrafelé jó kis zenekarok vannak. *mondta, miután felidézte egyik kedvenc száma dallamát.* - Pár perc? *pillantott az órájára* - Végülis én ráérek... - Nem szimpatizálsz a Mardekárosokkal? *kérdezte eltöprengve Will szavain.* - Én azthittem oda fognak beosztani... A szüleim halálfalók, azthittem ezért majd oda kerülök. De szerencsére nem. *gondolkozott el, majd mikor rádöbbent, hogy mindezt hangosan tette, megkockáztatta kérdezni a fiúkat arról a dologról, ami már régóta ránehezedett a lelkére.* - Szerintetek ha valakit érdekel a fekete mágia, az rossz ember? Lehetséges, hogy majd az idõk folyamán halálfaló lesz? *mondta ki kérdését, és közben magára gondolt, hogy mennyire nem akar halálfaló lenni, és még talán gonosz sem. Ott akar maradni az arany középúton, a jó és a rossz között.*
|
|
|
Post by Jonathan Matthew Rivel on Jun 7, 2008 12:30:30 GMT 1
*Júj..Matt már nagyon álmosodik, hiszen ma már másdjára bambul el, és veszi sézre hogy az esze nem ott jár, ahol kéne.* - Elnézést...csak azotthoniakon jár az eszem. Talán írni kéne neki egy levelet. De nem is zaklatlak titeket ezzel. ~Biztos nem érdekli õket. Hogyan is érdekelné?~ Közben azér próbáld felhozni pár dolgot amirõl Will és Elsiha beszélgette ezalatt. ~mi is volt?~Mikor aztán Matt rájött, hogy Will származásáról folyik a beszélgetés, nem tudott hozzáfûzni semmit sem. De azért rákérdezett.* - És milyen Finnország? Kiskoromban mindig olyat játszottunk a haverokkal, hogy elutaztunk külföldre, és csodáltuk a tájat, meg minden....~AKkor még élt apukám~Egy fájdalmas emlék rebbent a fiú szemei elé, mely csak egy pillantra bár, de egy tõr dövés volt a szívében. Õ mesélt nekik ezekrõl a helyekrõl, hogy hogyan néznek ki. Milyen növények vannak arrafelé. Matt viszont nem karta tovább ,,kínozni" magát, hogy minnél több emléket idéz fel múltjából, így hát próbált ismét figyelni a társalgásra.* -Nah és Elsiha, te melyik suliból jöttél?*kérdezte a lánytól, kinek öltözéke még mindig ámulatba ejtette. Aztán rájött hogy egyre jobban szomjas, és köröbe tekintett a Nagyteremben. Az asztalak mindegyikén voltak vízes kancsók, mellettük poharak.* - Kértek valami innivalót? Mert rólam szólva mingyért szomjan döglök.
|
|
|
Post by William Wilson on Jun 7, 2008 18:58:49 GMT 1
- Igen, nagyon szép hely- mosolygtt Will- Fõként hófedte fenyvesek borítják a tájat, de a tisztásokon is gyönyörû növények élnek. A tavak is varázslatosak. Nem hiába hívják az ezer tó országának. És nagyon ritkán látni az Északi fényt. Jómagamnak csak egyszer volt szerencséje látni. Restellem, de csak pár szót tudok a finn nyelvbõl. Nem voltam rászorulva, mivel napjaimat otthon tengettem. Suliba sem jártam, mivel a szüleim tudták, úgyis ide a Roxfortba járok majd- kínos vigyor jelent meg az arcán- Akkor még úgy képzelték, hogy majd a nyomdokaikba lépek és én is halálfaló leszek- sóhajtott egy nagyot- Határtalanul naivak voltak. - Igen, a finn rock és metál a legjobb a világon. Persze a többi ország bandái szorosan a nyomukban vannak- tette hozzá gyorsan, mielõtt valaki letorkollta volna. - Hát igen, csak ha nem érnek le idõben, a pár percbõl pár óra lehet- csóválta meg a fejét Will. - Nem. Némelyikük kifejezetten idegesítõ tud lenni. Természetesen vannak abban a házban tûrhetõ fazonok is. De tartom a tisztes távolságot. Ezzel szerintem õk egyet is értenek. - Szerintem ez nem így van. Engem is érdekel a fekete mágia és sokkal többet is tudok róla, mint a "fehér" mágiáról. Szüleimnek köszönhetõen- fûzte hozzá halkan- Lehetséges, hogy halálfaló lesz abból a személybõl- direkt mondta ismeretlen személynek. Tudta, hogy Elisha magára célzott, de gondolta, hogy kellemetlen neki, ezért is kérdezte ilyen módon-, de nincs kizárva az sem, hogy a "világos oldal rettethetetlen katonája" válik majd belõle- kijelentéshez egy mosolyt is mellékelt. - Én kérek- felelt Jonathan kérdésére és el is indult a legközelebb asztal felé, hogy aztán egy pohár hûsítõ vizet kortyolgasson egy serlegbõl.
|
|
|
Post by Elisha Prevett on Jun 8, 2008 15:01:57 GMT 1
*Elisha körbepillantott a termen, hátha csatlakozott még valaki a négy hosszú asztal valamelyikéhez. Miután megbizonyosodott róla, hogy nem jött senki, újra bekapcsolódott a beszélgetésbe.* - Nem jártam korábban suliba. Az unokatestvérem tanított otthon. Jó tanár volt, sokmindent tanultam tõle. Csak rögesztmésen próbálta elõlem titkolni a fekete mágia létezését. Szinte már hülyét csinált magából... *mondta Elisha visszaemlékezve múltjára, és a legelsõ varázslatra, amit megtanított neki unokatestvére.* - Na és te melyik suliból jöttél? *kérdezte vissza Matt-tõl, közben megpróbálta leplezni tudatlanságát, hogy azt sem tudja, milyen iskolák léteznek még a Roxforton kívül.* - Igen, igen... *Elisha elvigyorodott, hogy más is szereti itt rajta kívûl a finn rock- és metál zenét, majd kíváncsian Matt-hez fordult.* - Matt, te milyen zenét szeretsz? *közben elment, és egy pohár vízzel tért vissza, a többiek példáját követve.* - Én nem akarok sem jó, sem rossz lenni. *jelenette ki Will szavait követõen a lány, közben már csöppet sem próbálta leplezni, hogy magára célzott a kérdésnél.* - De halálfaló nem lennék sohasem, akkor inkább kapjak dementorcsókot... *tette hozzá halkan.*
|
|
|
Post by William Wilson on Jun 10, 2008 20:11:45 GMT 1
Will nem talált egyetlen indokot sem, miért ne beszéljen a múltjáról. Azon kívül persze, hogy talán egyikõjüket sem érdekli. A múlt elõl nem érdemes menekülni. Az ember úgysem tud változtatni a dolgokon. A fiú ezt így gondolta. Természetesen meglehet, hogy valaki ezt másképp ítéli meg. Mivel Elisha is mesélt, õ is belekezdett: - Engem a szüleim tanítottak, mielõtt a Roxfortba jöttem. Mindenre, ami (számukra) szép, sötét és gonosz- forgatta a szemeit a fiú- Hamar rájöttem, hogy ez nem megy, nem érdekelnek a halálfalós dolgok. Gondolom ezért is kerültem a Griffendélbe- vigyorogva zsebre vágta a kezeit.- Persze nem kizárt, hogy Griffendélesekbõl is lesznek halálfalók, de ennek kicsi az esélye. A Süveg nem hiába osztott téged is ide. Ha elég határozott vagy, meg tudod tartani a semlegességed. Na, ez most úgy hangzott, mintha egy tapasztalt, vén trotty mondta volna. Hirtelen észbe kapott és egy széket lebegtetett a lánynak. - Bocs- mentegetõzött- Néha kihagy az agyam.
|
|
|
Post by Elisha Prevett on Jun 15, 2008 7:35:14 GMT 1
*Elisha figyelmesen hallgatta Will szavait. Lehet gonosz dolog volt, de titokban leesett a nagy kõ a szívérõl, hogy nem csak neki halálfalók a szülei. Persze lehet hogy épp azok vannak itt többségben, akik szülei a jó oldalon állnak és álltak is mindig. Mivel a lány még csak Willt és Mattet ismerte, ezt nem tudta megállapítani.* - Remélem is, hogy kicsi az az esély. *mosolyodott el.* - Nem tudom, ti mennyire vagytok türelmetlenek, de én nagyon... Ha percek múlva sem lesz itt semmi, én elmegyek. *órájára nézett, és feszengeni kezdett a széken, melyet Will lebegtetett neki.* - Egyébként köszönöm. *mondta a fiúnak, majd megitta a vizet, amit már jó ideje tartogatott a kezében.* - Nincs itt vajsör? *nézett körbe az asztalokon.* - Otthon mindig azt ittam. Szinte azon nõttem fel. Unokatesóm hiába rejtegette elõlem, én mindig megtaláltam! *vigyorodott el, és arra gondolt, most hogy örülhet Thomas, hogy végre nem issza el elõle senki, az imádott italát. A gondolat után úgy gondolta most inkább csendben marad, eleget mesélt már a múltjáról.*
|
|
|
Post by William Wilson on Jun 17, 2008 16:17:43 GMT 1
Will kezdett nagyon türelmetlen lenni. Folyamatosan az órájára tekingetett. Aztán ránézett az igazgatónõre, de az arca kifejezéstelen volt. Ettõl függetlenül a fiú biztos volt benne, hogy õ is kényelmetlenül érzi magát. Will nem bírta tovább, muszáj volt tennie valamit, ígyhát felállt és társai fel fordult: - Sajnálom, de nem tudok itt ülni és várni, hogy a sült galamb a számba repüljön. Szólok a többieknek, márha a klubhelyiségben vannak. Ha akarsz, felmehetnél a Hollóhát toronyba- intézte Matthez a szavait- Ne vegyétek zokon, de muszáj csinálnom valamit. Nemsokára visszajövök. Sziasztok. Sietõs léptekkel elindult a Nagyterem ajtaja felé. Felment a márványlépcsõn és a Griffendél torony felé vette az irányt. Útközben jutott eszébe, hogy Elisha is Griffendéles. Azonban már nagy utat tett meg, mióta elhagyta a termet, és nem akart visszafordulni.
|
|
|
Post by Elisha Prevett on Jun 18, 2008 7:34:28 GMT 1
*Elisha már tényleg nagyon türelmetlen volt, és jelen pillanatban semmi másnak nem tudott volna annyira örülni, mint egy nagy alvásnak. Erre gondolva méginkább elálmosodott, és csaknem elaludt ott helyben. Szólni már nem szólt semmit, hisz a beszélgetés is kezdett leülepedni, inkább nézte hát a hosszú asztalok sorát, valamint néha odapislogott a tanárokra. Willen is látta a türelmetlenséget, és cseppet sem lepõdött meg, mikor a fiú felpattant és elvonult a klubhelyiségbe, hogy hívja a többieket. Elisha is szivesen felment volna, csakhogy õ ott is maradt volna, a klubhelyiségben. Várt egy kicsit, miközben hosszasan nézett Will után, és miután a fiú eltûnt az ajtó mögött, Elisha Matt felé fordult.* - Én is elmegyek, de lehet vissza sem fogok jönni. Biztos még találkozunk, addig is szia! *köszönt el a fiútól, majd õ is elvonult. Útközben jött rá, hogy azt sem tudja mi merre van, így csak bolyongott a folyosókon, és próbálta megtalálni Willt, de percek múlva feladta keresését, a fiú ugyanis minden bizonnyal már a klubhelyiségben volt.*
|
|
|
Post by Sophia Narrow on Jun 23, 2008 18:12:34 GMT 1
*Egy csinos Griffendéles lány siet a Nagyterembe.Tudja, hogy nagyon sokat késett, de most nem törõdik vele.Körbenéz, s mikor megpillant 3 diákot, egy halvány mosoly fut át az arcán.A ruhája fehér, Sophia kissé úgy tûnik ebben a ruhában, mitha az esküvõjére készülõdne.Vörös haját laza,de mégis elegáns kontyba tûzte fel.Mosolyogva elindul a 3 diák felé, akik közül csupán Will ismerõs számára.Mikor odaér, mosolyogva köszön.* - Sziasztok!Lemaradtam valamirõl? - *Arcán az aggodalom halvány mása tûnik fel, ugyanis a lány elképzelte, ahogy a tanárok õt, és a többi késlekedõ diákot keresik a folyosókon.*
|
|
Amina Ray
Mardekár
4. ?vfolyamos, 15 ?ves
Posts: 6
|
Post by Amina Ray on Jun 25, 2008 9:50:04 GMT 1
*No ő már itt ücsörög egy ideje a Mardekárosok asztalánál és csendben figyel. Nem, mielőtt még azt hinnénk, tekintete nem túl érdeklődő, inkább unottnak mondhatnánk. Persze miután rájön, hogy már egy jó ideje könyököl az asztalon, hogy támassza fejét, kissé elpirul. Azért ezt mégse kéne. Kicsit kihúzza magát, és körbenéz a teremben.* ~ Na, azért vannak itt ~ *nyugtázza magában*
|
|