|
|
Post by Artemisia Potter on Jul 11, 2008 14:16:19 GMT 1
A diákok gyakran jönnek ide, kipihenni a nap fáradalmait, gyönyörködni a természetben, csínyeket elkövetni, vagy csak, hogy elterüljenek egy kicsit a füvön...
|
|
|
|
Post by Cassandra Muldoon on Jul 11, 2008 14:40:49 GMT 1
*Cassandra hosszú, alvadtvér színû szoknyája csak úgy suhogott mögötte, mikor kisietett az udvarra. Nem akart benn maradni a Nagyteremben, habár csak egy pillanatra kukkantott be oda. Unalmasnak találta a helyzetet, ezért kijött a levegõre. Mivel más nem jutott eszébe, egy padot (amit az uvarról vett kölcsön) maga mellett lebegtetve lesietett a Feneketlen-tó mellé. Letette egy fa árnyékába és kényelembe helyezkedett. Csillogó, barna haját fújta a szél, miközben õ a tó sima felszínét vette szemügyre. Szerette a magányt. Tulajdonképpen mindig is egyedül volt mindenhol (természetesen a szülein kívül). Nem vágyott semmilyen társa. Már tapasztalta, hogy kevés ember bír ki mellette 10 percet.
Lábát feltette a padra, karját a térde köré fonta, és az aranyhidat nézte a vízen, amit a nap aranyló fénye vetett rá.
~Jó lenne fürdeni egyet~ gondolta a lány. Mivel azonban bármelyik pillanatban elkezdõdhet az ünnepély, nem tehette ezt. Általában nem törõdött azzal, mit szabad és mit nem, ám ez esetben kivételt tett. Nem tudta, miért. Lehet, hogy egyszerûen csak lusta lett volna átöltözni. Végül megunta az üldögélést is, ezért átváltozott amnimágus alakjába. Futott pár kört néhány fa körül, majd visszaszaladt a padhoz, felugrott rá és megpihent rajta. Figyelte, ahogy a szél beleborzol farkas bundájába. Behunyta a szemét és élvezte a csöndet és a szõrének hullámzását.
|
|
|
|
Post by Artemisia Potter on Jul 11, 2008 19:55:25 GMT 1
*Artemis őzsuta alakban érkezett meg a Roxforti Birtok tó melletti részére. A nap szépen kisütött a roxmortsi parkban történt "incidens" óta. Az őz letelepedett a tó partjára, és hagyta, hogy simogassa a friss vihar utáni szél. Pár perc után elbóbiskolt, de egy hangos nevetés felzavarta. ~Ezek a kölykök... remek, pedig már pont elfelejtettem azt a szőke srácot...~ *Néhány méterrel odébb telepedett le, s ismét próbált elaludni. Azonban másodszor ez már nem ment olyan könnyen. Nem bírta kiverni azt a férfit a fejéből. Nem tetszett neki, semmi olyasmit nem érzett, de volt benne valami, ezt lehetetlen megfogalmazni. Valami...*
|
|
|
|
Post by Elisha Prevett on Jul 13, 2008 8:12:54 GMT 1
*Három ember érkezett az udvarra. Elisha kicsit előrébb, maga mögött hagyva Sophiáékat, haladt nagy iramban a tó felé. Megállt egy padnál, hogy megvárja a lemaradt társaságot. Felnézett a Napra, melynek aranyló fénye megcsillogtatta a tó felszínét. Nem szerette a Napot, ahogyan a meleget sem, amióta megszületett. Mindig is a hidegért rajongott, jóllehet ez azzal volt betudható, hogy egy téli hónapon látta meg a "napvilágot". Fejét elfordítva körbenézett az udvarban, míg a szeme meg nem állapodott egy távolabbi padon lévő szürkés valamin. Kinézni ugyan nem tudta, mi lehet az, de rossz érzések lettek úrrá rajta. ~ Biztosan csak néhány egymásra rakott könyv, vagy egy kint felejtett táska...~ Szólalt meg benne egy belső hang, biztatóul. Elisha végül a belső hang elméletét elfogadva mit sem törődött a "padon felejtett táskával", és leült a maga választotta padra. Szemügyre vette a tavat, majd tekintete egy madárra ugrott, amely egy közeli fa ágán pihent. A többi fát is megnézte, majd kimondta az első szavát, amióta kijöttek.*
- Mit gondoltok a Tiltott Rengetegről? Én egyszer szívesen megnézném. *mondta vigyorogva az időközben már ideért Willéknek. Megfogott egy követ, és a tóba hajította.*
- Ki tud rendesen kacsázni? *kérdezte a többieket, miközben több kisebb kavicsot hajított a vízbe. Elmélázva nézte az elmerülő kavicsokat, majd tekintete ismét a padra esett a "szürke valamire". ~Mintha valami állat lenne...~ állapította meg magában, és gyorsan elkapta róla a fejét, mikor kivette a "szürke valami" fejének körvonalát. Megijedt, hogy unokatesója látogatott el az iskolába valamiféle ellenőrzés gyanánt, hisz ő animágus volt, méghozzá farkas. Végül elhessegette a gondolatot, és a többiekre figyelt.*
|
|
|
|
Post by Sophia Narrow on Jul 13, 2008 13:28:09 GMT 1
*Elisha mögött érketik a tóhoz.Õ is észre veszi a padon a szürke valamit, de egyelõre nem foglakozik vele.Inkább Elishára mered, aki az erdõt kémleli.*
- Valóban, jó kis hely lehet. - *Mondta mosolyogva, és halkabban fojtatta.* - Egyszer beiktathatnánk egy kis esti sétát erre-arra...
|
|
|
|
Post by Elisha Prevett on Jul 15, 2008 9:01:53 GMT 1
*Elisha eltöprengett Sophia szavain. Akárhogy is szerette az erdőket, sőt, még a sötétséget is, a kettőt azért együtt mégsem akarta látni. Volt benne valami hátborzongató.*
- Én este nem biztos, hogy megnézném. Inkább fényes nappal. Habár úgyis mindig sötét az erdő, akár nappal van, akár éjszaka, ugye? Unokatesóm mesélt pár dolgot. De azt sosem mondta, miféle lények élnek ott bent. Ti tudjátok? *kérdezte, magában eltöprengve a lehetséges válaszokon.*
- Mit csináljunk? Valaki szórakozásképpen nem akar beleugrani a tóba? *vigyorodott el. Odament, és belemártotta a kezét. A tó vize langyos és igen kellemes volt. Visszament a padhoz, leült rá, és újra a farkasra pillantott.*
|
|
|
|
Post by Bella Helena Gordon on Jul 15, 2008 11:33:58 GMT 1
*Bella az udvaron sétálgat.Az idő borús, kicsit esik az eső,de a lánynál van esernyő.*~De jó lenne valakivel összefutni akár egy ismeretlen is jó lenne de Ewardnak örülnék legjobban.~*Egyre jobban kezd esni így kinyitja az esernyőt.*
-Pfff...
*A lány meglát egyismerős alakot, de még túl messze van ahoz, hogy megállapítsa ki az.Majd ahogy egyre közelebb jön, a lány megismerete az embert.Nagy mosoly lett az arcán,Edward az akivel szeretett volna találkozni.*
-Szia!!
|
|
|
|
Post by Edward Nott on Jul 15, 2008 11:44:03 GMT 1
-Szia!!
*Köszönt a lánynak,majd át ölelte és megcsókolta.*
-Mit keresel itt??Mert én csak unatkoztam és mivel ilyen esős, jó időnk van gondoltam kijövök hátha szerencsém lesz és te is itt leszel.Sétáljunk tovább.
*Majd tovább sétáltak kézen fogva, a fiú már messziről kinézett egy padot,ami egy diófa alatt volt.Úgy gondolta az a legmegfelelőbb számukra.*
|
|
|
|
Post by Bella Helena Gordon on Jul 15, 2008 11:59:04 GMT 1
-Hát én is csak kijöttem sétálgatni,az udvarra.
*Egyre hüvősebb lett így szorosan átölelte a fiút,majd oda értek a diófa alatti padra és leültek.*
-Na Ed történt veled valami,találkoztál valakivel mert velem semmi érdekes nem történt eddigis legalább,de annak örülök, hogy te mindig itt vagy és így soha nem unatkozok.
*Nagy mosoly, és a fiú ölébe ült, az idő egyre rosszabb lett, de a fa meg védte őket az esőtől.*
|
|
|
|
Post by Edward Nott on Jul 15, 2008 12:10:27 GMT 1
*Mosoly*
-Velem sem történt semmi érdekes,hm, de én is örülök, hogy te itt vagy nekem.
*A szél is elég jól elkezdett fújni így egyre hüvősebb lett.*
-Nem megyünk be,én eléggé fázom te pedig már szinte vacogsz.
*Közelebb húzta magához a lányt.*
-Na akkor menjünk be.
*Mind a ketten felálltak és pont egy nagy pocsolyába léptek.*
-Úúúú,de szerencsétlenek vagyunk.
*Nevetés*
-Majd az összes pocsolyát kikerülve el indultak a kastély felé.
|
|
|
|
Post by William Wilson on Jul 18, 2008 21:08:14 GMT 1
Will a lányokat az ajtóban udvariasan elõre engedve kisétált az udvarra, azután követte õket a parkba. Leült Elisha mellé, és hallgatta, mit mond a két lány.
-Én nem tudok- felelte vigyorogva Will és meghallotta egy kavics csobbanását. Még csak nem is próbálkozott vele, nehogy leégesse magát elõttük.
-Remek ötlet, csak ne most, így kiöltözve. Az erdõbe nem ilyen ruha való- ismét meglazította nyakkendõjét, noha nemrég végezte el ezt a mûveletet. ~Hihetetlen, hogy tud fojtogatni ez a vacak~gondolta Will.
- Teljesen mindegy, mikor megyünk, mivel mindig ugyanolyan sötét van- forgatta a szemeit- Szerintem van jópár ismeretlen szörny is odabenn. Habár senki nem tudja.
-Kösz, inkább kihagynám, ha nem gond- mosolygott Will- De ha akarod, téged beledobhatlak.
|
|
|
|
Post by Elisha Prevett on Jul 20, 2008 8:15:11 GMT 1
*Elisha mostmár komolyan kezdett unatkozni. Sportolni nem szeretett, de azért mindig is örökmozgó volt, így felpattant a padról, és inkább járkált egy kicsit.*
- Igazad van, Will, mindig sötét van ott... Nem bánom, mehetünk este is. Ismeretlen szörnyekről én is hallottam, dehát ha van nálunk pálca, gondolom azzal meg tudjuk védeni magunkat. *mondta*
- Inkább ne hajíts bele! *vágta rá Elisha, és kissé el is távolodott a tó partjától. Inkább meggondolta magát, és még a gondolatát is elhessegette, hogy most vizes legyen.*
- Tud valaki valami jó, nem olyan szokványos varázslatot? *dobta fel a témát, mert ami azt illeti, régóta szeretne valami kevésbé ismert, vagy használt varázsigét is tudni. Reménykedve fordult hát Sophia és Will felé.*
- Nektek mi volt az első varázsige, amit megtanultatok? *kérdezte a társaságot visszaemlékezve a saját kiskori tudományára.*
|
|
|
|
Post by William Wilson on Jul 20, 2008 12:53:19 GMT 1
Will elmosolyodott a lány tiltakozására. Vicces lett volna a szitu.
- Hmm... Egyik kedvencem a Sectumsempra... Az elsõ, amit megtanultam a Petrificus Totalus volt- vigyorgott a fiú- Megfagyasztottam a szüleimet, utána meg nem tudtam, mit csináljak... Fúú, de régen volt!- csóválta a fejét és felvonta a szemöldökét- Szüleim szerint a Pullus is jól megy nekem... Hö! Családi vonás?- fonta karba a kezét kissé felindultan. Mindig ideges lesz, ha csak a szüleire gondol.
- Nos- terelte át a szót a szüleirõl Will-, melyik este menjünk hódító hadjátratra? Egyáltalán este?- hátradõlt a padon- Nekem aztán teljesen mindegy. Jó lenne végre kimozdulni... Viszont akkor át kell néznem az elõzõ Sötét Varázslatok Kivédése könyveket. Nem mehetünk egy ilyen helyre felkészületlenül. Holnap este indulhatunk, ha van kedvetek. Addigra végzek, ha délután könyveket bújok. Nos? Mit szóltok hozzá?
|
|
|
|
Post by Cassandra Muldoon on Jul 20, 2008 15:27:50 GMT 1
*Amint meghallotta a varázsige nevét, kinyitotta a szemét. A hang tulajdonosát kereste, és meg is találta. Vicsorított, mikor meglátta Willt. A Sectumsemprát említette. ~Hogy hagyhatta el egy ilyen fantasztikus sötét varázslat egy ilyen száját?!~ hüledezett Cass. Hangosan morogva leszökkent a padról és a kis társaság felé vette az irányt. Visszaváltozott emberré és a szoknyáját suhogtatva megállt elõttük.*
- Méghogy a TE kedvenced?!- sziszegte összeszorított fogakkal- Azon csodálkozom, hogy egyáltalán hallottál róla, William! Feltételezem, még csak nem is használtad- karba fonta a kezét- És Pullus?! Ezt kétlem! Fogadjunk, még azt sem tudod, hogy kell használni. Próbáld ki rajtam- tárta szét a karját hirtelen ötlettõl vezérelve- Nem mered, mi? Gyáva vagy! Gyáva és tudatlan áruló!
-Apropó, hova akartok menni? Világgá? Az lenne a legjobb. Mindeki számára! Megszabadulna a világ ilyenektõl- flegmán biccentett feléjük.
- Na, mi lesz? Megteszed, avagy sem?- ingerelte tovább a fiút. Szinte biztos volt benne, hogy a fiú nem fogja megtenni. Túlságosan "jó" ahhoz, hogy bántson egy lányt.*
|
|
|
|
Post by William Wilson on Jul 20, 2008 17:58:56 GMT 1
Will kicsit meglepõdött, mikor Cassandra eléjük toppant. Dobbant egy nagyot a szíve, mikor meglátta, hogy egy farkas közeledik feléjük. Azt hitte, hogy a Tiltott Rengetegbõl tévedt az iskola területére. Még annak is jobban örült volna. Ehelyett egy nagyképû Mardekáros jött oda hozzájuk, hogy ossza az észt. A lehetõ legnyugodtabban nézett a lányra és olyan hanglejtéssel szólalt meg, amivel õrültekhez szoktak szólni:
- Igen, az ÉN kedvencem- diret kihangsúlyozta a személyes névmást- De, képzeld csak, tényleg használtam. És nem vagyok rá büszke- egy pillanatra lesütötte a szemét. Nem szívesen emlékezett vissza rá. Súlyos hibát követett el, aminek persze szülei rettentõen örültek.
- Tudom, hogyan kell. Eszemben sincs rajtad használni- felelte Will, mintha egy bombát próbálna hatástalanítani- Megmerem tenni, de semmi indokom nincs rá... Nem vagyok gyáva- kezdte elveszíteni a türelmét, ám próbálta csillapítani magát.
~Direkt erre pályázik. Ne csinálj semmi hülyeséget!~ figyelmeztette magát.
- Ahhoz neked semmi közöd!- jelentette ki Will emelt hangszínnel- Milyenektõl? Netán úgy gondolod, te különb vagy nálunk? Hát nagyon tévedsz!- az utolsó mondatot kiabálta.
Will elveszítette a maradék türelmét is.
- Wingardium Leviosa!- ordította a fiú és jópár méterrel odébb röpítette Cassandrát. Azután visszahuppant a padra és mintha mi sem történt volna, így szólt:
- Nos, hol is tartottunk?- az adrenalin szintje az egekben volt, mégis próbált megnugodni. A lányokra nézett, választ várva.
|
|
|
|
Post by Elisha Prevett on Jul 21, 2008 7:53:37 GMT 1
*Elisha csendesen hallgatta Will történetét a varázsigékel. Bántotta, hogy felhozta a témát, mert érezte, hogy Will nem szívesen mesél szüleivel közös múltjáról. Ezért nem is fűzött hozzá semmit, inkább szemlesütve nézett maga elé. Hallgatásából apró léptek zaja zökkentette ki, odavonva Elisha figyelmét. A farkast pillantotta meg, amint feléjük közeledett. Kicsit összeszorult a gyomra, talán a rémülettől, talán a meglepettségtől. A farkas animágus volt, ugyanis pár pillanat múlva emberi alakban lépkedett tovább. Elisha messziről is kiszúrta a Mardekár címerét a lány talárján. Tudta, hogy a lány nem barátkozni jön, így kicsit sem lepődött meg Willhez szóló szavain. Will rögtön tudta, mit vágjon vissza, így Elisha nem szólalt meg, csak hallgatta a vitát. Döbbenten nézte végig, ahogy a fiú elröptette a Mardekáros lányt. Fülig ért a szája, mert tudta, itt ők győztek, pontosabban Will.*
- Szép volt! *mondta vigyorogva a fiúnak.*
- Öhm... Igen... Az erdőnél tartottunk. A holnap este nekem megfelel. Sophia? *fordult a lány felé.*
- Tényleg nem ártana átnézni azokat a könyveket. Én is átolvasok párat. Majd a Mardekároson kipróbálok néhány átkot. *vigyorgott.*
- De ahogy most elnéztem, nem muszáj átoknak lennie. *tette hozzá mosolyogva.*
|
|
|
|
Post by Sophia Narrow on Jul 21, 2008 17:17:55 GMT 1
- Az elsõ varázsige amit megtanultam, az a Lumos...Nem valami nagy szám, de több a semminél... - *Mondja Sophia, de folytatni nem tudja, mert ekkor bejön a képbe egy farkas, ami, mint késõbb látszik, nem az aminek mutatja magát.Sophia halkan nyög egyet, mikor meglátja, az illetõ talárján, a háza címerét.Igazából élvezi amikor Will elröpteti, kajánul el is vigyorodik, de aztán amikor Will vissza tért hozzájuk, inkább nem mosolygott. Mikor Elisha felé fordul, csak aprót bólint*:
- Nekem jó. Van pár védekezõ bûbájos könyvem, a nevelõapám vagy 15-öt pakolt be a ládámba...-*Itt megforgatta a szemét*- Hát akkor, szerintem találkozzunk majd a klubhelységben, nem?
|
|
|
|
Post by Cassandra Muldoon on Jul 21, 2008 18:05:43 GMT 1
*Casst váratlanul érte a fiú reakciója. Vagy 5 méterrel odébb repült a varázslattól. Kapkodva feltápászkodott és felpaprikázódva leporolta magát. Közel állt ahhoz, hogy felrobbanjon a dühtõl. Kócos haja eltakarta kissé az arcát, amint gyilkos pillantásokat lövellt a fiú felé. Visszatrappolt a Griffendélesekhez és szinte üvöltve így szólt:
- Ezt mégis hogy képzelted?!- csattant fel a lány vörös fejjel- Mit merészeltél?! Azt hiszed, hogy ezek után csak leteremtelek és máris odébbállok? Hát akkor nagyon rosszul hiszed!-megigazította a ruháját és fogcsikorgatva fojtatta- Retteghetsz, mert ezt nem fogod megúszni sértõ szavakkal! Csak azt nem tudom, hogy fogom ezt visszafizetni. De ne aggódj, hamar kigondolok valamit!
-Jól figyelj rám, William!- fúrta a mutatóujját a fiú mellkasába- Ezt nem fogom SOHA elfelejteni! Ti pedig- biccentett a két lány felé fintorogva- mivel cinkostársak vagytok- felemelte a kezét, hogy beléjük fojtsa a szót, nehogy közbeszóljon valamelyikük- igen azok, TI sem vagytok biztonságban. Így megsérteni egy leendõ halálfalót!- megcsóválta a fejét- Elõlem nem menekültök! Ezt vegyétek halál komolyan!- próbálta minden erejével úgy elõadni, hogy tényleg megijedjenek tõle. Kiderül, hogy bevált-e- Még találkozunk! Hamarabb, mint gondolnátok!
*Összeszorított szemmel fürkészte õket pár pillanatig, aztán megfordult, barna haját hátra vetette és állát fölszegve elviharzott az iskola felé.*
|
|
|
|
Post by Sophia Narrow on Jul 22, 2008 19:52:04 GMT 1
*Meghökkenve néz az ideges lányra.*
- Hú, de megijedtem a "jövendõbeli halálfalótól"...- *Mondja gúnyosan* - Nem is értem igazán, hogy mit tudnál velem csinálni...Megölnél..?Megkínoznál...?Esetleg...Kövé dermesztenél??Ó, te jó ég!- *kiáltotta tetetett félelemmel Sophia. Visszafordult Willékhez, hátha van még valamelyikõjüknek mondanivalója, mert már elég fáradt.*
|
|
|
|
Post by Elisha Prevett on Jul 23, 2008 8:04:43 GMT 1
*Elisha döbbenten nézte végig Cass "produkcióját", és már - már azt várta, mikor durran ki. Ez nem következett be, viszont abbahagyta a fenyegetőzést, és elvonult. Ez kissé meglepte Elishát, hisz arra számított, visszavág valami frappáns átokkal.*
- Igen, cinkostárs vagyok! Talán most meg akarsz ölni? Még a Mardekárosokhoz képest is túl nagy képed van! Azt ajánlom, ne hord olyan fent az orrod, mert így nem kaphatod meg álmaid munkáját, és így nem beszélhetsz jövőbeli halálfalóról! Ha itt ilyen vagy, Voldemortnál milyen leszel? És hidd el, komolyan vettem a fenyegetésedet, bár kétlem, hogy valami maradandót tudnál alkotni! *kiáltotta a lány után, és bár nyugodt típus volt, most mégis a dühtől tajtékzott. Aztán nem törődve többet a Mardekárossal, mint ha mi sem történt volna, a többiek felé fordult.*
- Akkor holnap este majd a klubhelyiségben találkozzunk. Én is előkerítek pár könyvet átnézni... *mondta*
|
|
|
|
Post by William Wilson on Jul 23, 2008 13:28:26 GMT 1
Will annyira vigyorgott a két lány válaszán, hogy már azt hitte, szétreped a szája. Úgy gondolta, kellõképpen elinézték Cassandrát, így õ nem szólt semmit. Az összes dühe varázsütésre elpárolgott, csak diadalittas öröm maradt a helyén. Elishára nézett és a lány vállára tette a kezét.
- Nyugi, nem kell aggódni miatta- még mindig szélesen mosolygott, már-már attól tartott, idiótána nézik miatta, de nem tudott ellene tenni- Szerintem csak nagy a szája... sõt, biztos vagyok benne... Kicsapják a suliból, ha valami olyant csinál. És akkor lõttek a "nagy halálfaló jövõjének"- fújt egyet és összecsapta a tenyerét témát váltva.
- Na, akkor holnap! Most még meg lesz tartva egyáltalán az ünnepség vagy mi? Kezd kissé idegesíteni ez a hacuka- fintorogva újra lehuppant a padra. Kicsit megfájdult a melkasa a mozdulattól ott, ahova a lány fúrta az ujját.
~Ejha! Ez meg mi a...?~ kérdezte magától döbbenten. Nem szólt Sophiának és Elishának, mert úgy gondolta, hogy nem fontos. Majd kiderül, lesz-e még jelentõsége.
|
|
|
|
Post by Elisha Prevett on Jul 24, 2008 7:56:20 GMT 1
*Elisha kénytelen volt elmosolyodni Will vigyorgásán.*
- Ahogy mondod! Egy rossz húzás, és kicsapják! Ne érezze magát felsőbbrendűnek, csak mert Mardekáros... Ha kell, Mardekárost is ugyanúgy kicsapnak, mint a többi házhoz tartozókat... *mondta, de már düh nem volt a hangjában. Inkább ő is elvigyorodott.*
- Ki tudja, lehet már el is kezdődött! Szerintem vissza kellene mennünk a nagyterembe megnézni. *gondolkozott el a lehetséges következményeken, hogy mit kaphatnak, ha esetleg elkésnek. Ő is leült a padra, és az égre emelte tekintetét. Kezdett elálmosodni, ugyanis nem sokat tudott aludni az előző éjszaka. Elővette pálcáját, és megforgatta ujjai közt.*
- Én azt mondom, induljunk vissza, ha benne vagytok. Ha még mindig nem lesz odabent semmi, én többet nem fogok foglalkozni az egésszel... Elfogadom az esetleges büntetéseket utána. *döntötte el, és indulásra készen felállt, ujjai közt még mindig a pálcát forgatva.*
|
|
|
|
Post by Sophia Narrow on Jul 25, 2008 9:46:04 GMT 1
-Szerintem is menjünk vissza, és majd meglátjuk!Minden esetre én már elfáradtam, és nem is valami kellemes ebben a ruhában lenni hosszabb ideig, szóval remélem, hogy lesz valami...-*Mondja Sophia és elindul vissza a kastély felé.Remélhetõleg Elisha és Will ott haladnak majd mögötte.*
|
|
|
|
Post by Amaranth Meadows on Oct 3, 2008 19:00:57 GMT 1
*Amara a parkban sétálgatott. Vörös haját néha meglobogtatta a szél. Kezdett melege lenni, mivel fekete ruhája beszívta a nap fényét. Céltalanul bolyongott a tó mellett. Sok diák sétállt kint a tó mellett. Néhányat ismert közülök, még ha csak látásból is... Nem volt kedve bennt lenni a nyüzsgõ iskolában. Itt sokkal kellmesebb volt.* ~Csak jönne néhány felhõ... elvakít ez a nap...~ *gondolta bosszúsan. Gondolatai autómatikusan kiskorára terelõdtek. Hát igen... akkor nem sok napot látott. Megszokott volt nála sötétség. Bár akkor azt sem élvezte jobban... Hirtelen ötlettel lehunyta a szemét, és a következõ pillnatban már fekete hollóként körözött a tó felett...*
|
|
|
|
Post by William Wilson on Oct 5, 2008 19:50:20 GMT 1
Will egy pillanatra Elishára nézett, majd el is határozta magában, hogy akármilyen fáradt, ki kell derítenie, ki az a rejtélyes idegen odakinn. Jelentõségteljesen a lányra pillantott, majd felpattant a fotelból és a portré felé vette az irányt. Lerobogott a lépcsõn, majd ki az udvarra. Néhány másodpercig tartott, mire a szeme hozzászokott a teljes sötétséghez. Elfeledkezve Elisháról a egyik irányba indult. Nem észlelt a környezetében semmi mozgást azon kívül, hogy a fák kísértetiesen suhogtak a távolban. A tó felé indult. Szárnycsapkodásra figyelt fel. A hang irányába kapta a fejét, de semmit nem vett észre. A hang erõsödni kezdett. Will rájött, hogy a feje felett mozog valami. Egy madarat pillantott meg. Késõbb kirajzolódott a vonala és egy hollót ismert fel. Ellenszenvesnek tûnt, ezért észrevétlenül elõhúzta a zsebébõl a pálcáját, majd a madárra szegezte és elkiáltotta magát:
- INVITO HOLLÓ!
Hamar a keze között érezte a vergõdõ madarat. Ki tudja, talán egy animágus kém. Akkor viszont nagy bajban lesz! Tanácstalanul szorongatta, talán erõsebben, mint akarta.
|
|
|
|
Post by Elisha Prevett on Oct 6, 2008 13:33:30 GMT 1
*Elisha kérdõ tekintettel nézett az egyre távolodó Will után. Nem gondolta, hogy az a talán káprázat kis sötétségfoszlány ezt váltja ki a fiúból. Még egy utolsó pillantást vetett az ablakra, de már nem látta kint azt a lényt. Akart volna szólni Willnek, de mivel a fiú már egy egész folyosóval odébb lehetett, inkább utána iramodott. Olyan gyorsan rohant, hogy észre sem vette a hangos megjegyzéseket kiáltozó Hóborcot, aki egy ízben még követte is a Will mögött felzárkózó lányt. A tölgyfaajtón olyan gyorsan rontottak ki, hogy Elisha egy teljes percig csak nagy feketeséget látott a sötétben, mintha hirtelen egy fekete köpenyt borítottak volna rá. Kicsit botladozott is a nagyobb fûcsomók között, mire szeme annyira hozzászokott a sötétséghez, hogy ki tudta kerülni ezeket az útban lévõ növényeket. Nem figyelte, merre mennek, de nem csodálkozott, mikor a tó melett kötöttek ki. A holló látványa azonnal magával ragadta. Sokáig figyelte ezt a szép madarat, míg Will le nem invito-zta. Már épp ripakodott volna rá a fiúra, mikor eszébe jutott valami, ami miatt ezt cselekedhette Griffendéles társa.*
- Szerinted animágus? *nézte kiváncsian a fiú kezében vergõdõ madarat. Kérdésére nyomban fény derült...*
|
|
|
|
Post by Amaranth Meadows on Oct 6, 2008 16:23:01 GMT 1
*Amara hollóként vergõdött a fiú kezei közt. Gyorsan visszaváltoztatta magát és szitkozódva kitépte a karját a szorításból. Szíve még hevesen vert az ijedségtõl, ami akkor tört rá, amikor elkezdett zuhanni, és a szárnyai nem engedelmesekdtek neki. Még soha nem szórtak rá invito-t. Fekete szemei dühösen csillogtak.* -Hát ezt meg miért kaptam? Ha talán egy prefektus kap el még megértem de te?... - *A lány dühös hangja megörte az éjszaka, bársonyos, fekete csendjét.
Kicsit meresztgetnie kellett a szemét, mire ki tudta venni a fiú talárjára himzett jelet, mivel hollóként megszokta, hogy sokkal jobb a szeme.* ~ Ráadásul Griffendéles õ is... Nem az volt, hogy a házak összetartanak?~ *Megpróbált mélyeket lélegezni, és érezte, hogy lassan lecsillapodik. Végül is a fiú nem tudhatta, hogy animágus. És persze nem árt az óvatosság. Rápillantott a fiú mellett álló lányra is, aki futva ért oda melléjük.*
|
|
|
|
Post by William Wilson on Oct 9, 2008 20:57:54 GMT 1
Will kellemetlenül érezte magát. Össze-vissza dadogott, miközben felsegítette a lányt. Ennyi legalább tellett tõle, hamár "leráncigálta" az égrõl. Nem tûnt ismerõsnek az animágus illetõ. Meglehet, hogy új diák. Ha így van, még inkább nem kéne éjnek évadján a tó felett repkedni.
-Öhm... izé... Elnézést, nem tudtam, hogy animágus vagy. Õszintén szólva nem is tudom, mire számítottam- tette hozzá halkan és zsebre vágta a kezét.
- Mi járatban voltál idekinn ilyenkor?- nézett rá fáradtan a fiú- Szerintem igen késõ van ahhoz, hogy a magasból szemléld a tájat. Habár az mindig csodálatos.
Leült a fûbe és az "Ezüsthíddal" megvilágított tóra szegezte a szemét. Egy nagy falevél csendesen ringatózott a víz tökürsima felszínén.
-Aguamenti- suttogta Will és egy vízsugarat lövellt a pálcájából a vízre. A levél mint viharba keveredett hajó dülöngélt jobbra-balra, végül azonban elnyelte a mély. Egyre nagyobbodó karikák maradtak csupán a felszínen emlékül szolgálva, hogy az imént egy "levélhajó" tisztelte meg a tavat a jelenlétével. A karikák elhalványultak, s újra a csend vette át az uralmat.
-Jól sejtem, hogy ti nem akartok vizesek lenni?- kérdezte Will pimaszul mosolyogva, amit a lányok talán nem vettek észre a sötétben.
Lágy szellõ érkezett a túlpartról. Igazán kellemes idõ volt; se nem hûvös, se nem meleg. A hold is végre elõbújt a felhõk mögül.
- Megkérdezhetem kegyed nevét?- érdeklõdött Will és a lány felé fordult.
|
|
|
|
Post by Elisha Prevett on Oct 11, 2008 16:42:50 GMT 1
*Elisha nem kis meglepettséggel nézte végig a holló emberré alakulását.*
~ Gondolhattam volna... Hisz egy rakás tanuló animágus a suliban... ~ *jegyezte meg magában õszintén elgondolkozva azon, hogy akárhogyan nem látszik, de lehet, hogy most is van egy pár diák a társaságukban valami kis rovar képében, és épp jót derülnek a jeleneten.*
*Elisha megértette, hogy miért dühös a lány, hisz õ sem örülne, ha valaki invito-zna rá, mikor épp macska képében mászkál az udvaron. Bár nem szokott gyakran átváltozni, így ettõl nem is tartott.
Miután végignézett a lányon, aki igencsak ismerõs volt neki, megpillantotta a Griffendél cimerét a talárján. Megkönnyebbülve nyugtázta magában, hogy valószínûleg a Griffendéles lány nem fog átkot szórni Willre az invito-ért. Leült Will mellé, miközben a lány nevén gondolkozott, ami valahogy sehogy sem ugrott be, habár még nem is beszéltek eddig, csak a klubhelyiségben látta párszor.*
- Na és te? Nem akarsz fejest ugrani a vízbe? *mulatatta a gondolat, amint Will tényleg a vízbe ugrik az este közepén. Ez kiült az arcára, el is mosolyodott.*
*A lány nevére õ is kíváncsi volt, így kérdõn nézett rá.*
- Nem kéne visszamenni? A mai napon már annyi minden történt... Már azon sem csodálkoznék, hogy ha valaki a távolból ránk küldene egy crucio-t... *kellemetlenül fészkelõdni kezdett a helyén. Itt már minden megtörténhet...*
|
|
|
|
Post by Amaranth Meadows on Oct 15, 2008 16:47:00 GMT 1
- A nevem Amara - *mondta most már nyugodtan, és próbált nem tudomást venni a fiú "vicces" udvariasságáról. -Tényleg nem igazán akarok vizes lenni, tudod épp azért repültem a tó FÖLÖTT az elõbb-*jegyezte meg kissé csípõsen Amara. Nem értette, hova akar kijukadni ezzel a kérdéssel a másik. Felnézett az égre, majd az iskola kivilágítatlan ablakaira nézett* ~Talán tényleg be kéne mennünk...~*gondolta magában*~Ha épp erre talál járni egy tanár...~
- Miért, mi történt ma veletek? -*kérdezte, és vörös haját hártavetve leült a fûbe a lány mellé. *
|
|
